Erosz III.

Erosz Camoille-t gyengéden szerette, a felhőktől még feljebb repítette.
Tekintetük mélyen egymásba mélyedt, így még áthatóbb, gyengédebb volt az élvezet.
Camoille nem tudott magáról, csak hagyta, hogy a férfi megfossza őt a vágytól. Kéjesen nyújtózott miután mindezt megkapta, s majd elolvadt a Szerelem-Isten karjaiban.
Mily csodás világ! Ti mind itt laktok? Ámuló szemével csodálta az égszínkék álom-világot.
-Mondd Camoille Te mit érzel? Akarsz engem , s akarod mindezt?
A lány arcán átsuhant egy árnyék, tekintete elsötétült, kicsit megremegett, mintha fázna. Akkor döbbent rá, hogy kivel is szeretkezett. Na, nem! A férfi álmában megint győzedelmeskedett.
Ez mind csak álom, nyugtatta magát, felébredek, s Erosznak nyoma sem lesz már! Örökre eltűnik a szerelem-isten képe, s én újra figyelhetek a valóság szépségére.
A férfi a nő állát gyengéden felemelte, s ajkával a lány ajkát kereste.
-Nem álmodsz drága, most a valóság vagyok, megmutattam mindezt, akarod? Ismeretlen emberi érzelmek uralkodnak felettem, melyek erősebbek, mint a bennem lévő szellem. Ti szerelemnek hívjátok, bevallom, nem rossz, de bizony fájdalmat, vágyat és sóvárgást okoz.
Ha akarod örökre itt élhetsz velem, nőmmé teszlek, és nem öltök több férfitestet. Ez, amelyben most látsz, megfelel Neked? Ha akarod így hagyom, s örökre a tied leszek.
Camoille csak hallgatott, miközben az imádott-gyűlölt férfit nézte. Imádta, mert szerette, gyűlölte, mert a férfi uralkodott felette.
Most mit tegyek? Hogy döntsek én gyarló ember? Egy Istennel szemben vagyok én csak egy jelentéktelen ember. Szeret, most mondja ezt. De mi van, ha holnap már más nők után epedez?
Mitévő legyek, én is szeretem. Vállaljam az öröm mellett a fájdalmat is, amellyel megsebez? Ő egy Isten, ki a szerelemnek él, nem hinném, hogy egyetlen nővel beérné. Kockáztassak? Adjam neki gyarló életem, néhány mámorító önfeledt pillanatért?
Ám legyen! Kockáztatok. Erosz szerelmem ha akarod , veled maradok.