Gondolatok, vélemények

Névtelenül barangolva valaki blogjában olvastam, érdemes-e blogokat írni?
Nahát, kérem!-csattantam fel magamban, micsoda kérdés ez? Érdemes-e? Ki dönti el, hogy érdemes-e valamit folytatni,tevékenykedni vagy sem?
Én! vagyis az Ego-m, a tudatom. És nem a külvilág! Csak az számít, hogy nekem jó-e, ad-e valami plusz töltetet, jobban érzem-e magam, miután kiírom magamból a gondjaimat, gondolataimat? Hogy megosztom másokkal a belső világomat? Hát igen...ez már fogósabb kérdés.
Egyáltalán meg akarom-e osztani? És ha igen, miért? Mert érdekel mások véleménye. Érdekel, hogy jó az amit csinálok, vagy hagyjam abba?
Nos, én nem így állok hozzá ehhez a kérdéshez.
Kb.egy hónapja valaki arc nélkül felvetette, hogy kit érdekelnek a hülye blogjai/ Pirathes-nek/, nem olvassa őket senki.
Bevallom, először ledöbbentem.Átfutott rajtam, akkor kinek is írok, magamnak?
Nyugalom- szólt a belső hang,ne törődj vele.
Megnyugodtam és rájöttem azonnal, de hát ez nem igaz! Olvassák, naponta 15-30 ember névvel, és persze jó néhányan kívülről arc nélkül is.
A hang bennem folytatta: számít, hogy olvassák-e? És, hogy hányan? Mi számít neked?
Elmosolyodtam.Nem, nem számít. A lényeg az, hogy szeretek írni. Amikor írok szabad vagyok a saját magam által alkotott világban, ahol egyedül vagyok, és senki nem zavar. Ott mindent szabad. Nem mondja senki,ezt ne mert ezzel megbántasz másokat, azt csinálok, amit akarok. És ha nem olvassa senki? Az nem számít! Akkor magamnak írok! Fejlesztem az íráskészségemet, kifejezem a gondolatvilágomat- akkor magamnak. És ráérős időmben, ami nekem most nincs, olyan jó ezeket visszaolvasni. Kifejezi az akkori hangulatvilágomat. Szóval ..üzenem a blogírónak, ne foglalkozzon vele, ki mit gondol, az által ő nem lesz sem több, sem kevesebb! Már említettem, blogolok egy nemzetközi oldalon, itt sokkal nyugisabb. Kezdetben csak egy-két ember olvasott, de mára eljutottam oda, hogy naponta 100-150 ember olvas a világ minden tájáról.Néhányan lefordítják a saját nyelvükre, és kapom a visszajelzéseket, hogy milyen szép gondolatokat, érdekes témákat boncolgatok.Van olyan személy, aki hozzáírt angolul egy- egy történetemhez, és van aki írta alig várja, hogy legyen szabadideje és olvashassa és lefordíthassa a blogjaimat. Na, ezért érdemes írni. Mert az ilyen megnyilvánulások még jobban sarkallnak, hogy adjak. Mert ezek szerint csak adok valamit.Persze, egy-egy történetből adódnak félreértések is, van aki magára érti a történetet..stb. A félreértéseket igyekszem tisztázni. Én csak azt ajánlom, elsősorban magunk miatt tegyünk meg valamit, és ne mások miatt.Persze, az ilyen visszajelzések jólesnek, néha pár csepp könnyig meg is hatódok, hiszen én csak egy érzékeny nő vagyok.