Az élet apró örömei.Én minden olyan dolognak tudok örülni, amely mosolyt csal az arcomra. Mert a mosoly az öröm, a vidámság, a kiegyensúlyozottság,a pillanatnyi boldogság jele. A MOST-ban, vagyis abban a pillanatban mit érzek. Milyen dolgok szoktak mosolyt csalni az arcomra? Elég egy szép virág, vagy egy faágon ülő aprócska színes madár látványa, egy tekintet, melynek a tulajdonosa rám mosolyog, egy kedves szó, egy kedves gesztus, ragyogó napsütés, egy aprócska ajándék, egy vicces beszólás, pl. a kutyám, a macskáim mókás viselkedése, a gyermekeim tekintete, egy új élet születése..és sorolhatnám még, ezek a dolgok mind mosolyt csalnak az arcomra.
Nem szeretek felkelni, hirtelen felkelni, de muszáj.Szinte sajnálom ott hagyni az ágy kényelmét, a paplan vagy a férjem ölelését- bár mostanában együtt szoktunk felkelni, vagy ő kel fel korábban. Ahogy felkelek, elkezdődik a nap. Egy új nap. Egyik kedvenc mottóm: "Minden nap magában hordozza annak a lehetőségét, hogy valami új, valami rendkívüli, valami csodálatos dolog történjen velem."
Persze, nem várom a csodát, mert akkor nem következik be, csak spontán elfogadom, ha jön.
A mai nap csodája, pontosabban több csodája is volt,az egyik: egy virtuál barátom My Princesse-nek szólított, miután elküldte szokásos napi üdvözletét. Hercegnőm? Suhant át a mosoly az arcomon, amely melegséggel öntött el. Óhh...érzékenyültem el, vajon mit csináltam, mivel érdemeltem ki ezt a kedves megszólítást?
A másik csoda: az ajándék.
Mostanában a férjem szinte mindennap meglep valamivel. Bevallom, furcsállom, olyan érzés, mint a házasságunk elején. Hosszú ideig vállalkozásban tevékenykedtünk, és szinte mindig együtt voltunk, így részéről nem igazán volt alkalom ilyen apró meglepetésekre. Mindig megvettük együtt, ami kellett. De mennyivel másabb így! Olyan vagyok, mint egy kislány, aki várta édesapját a vásárból, vagy az utazásairól, hogy vajon hoz-e neki cukorkát, színest vagy babát?
Nos, majdnem mindennap virágot kapok. Szálas vagy cserepes virágokat. A múltkor piros rózsát, utána cserepes futó Petúniát, száraz szalmavirágot, tegnap kardvirágot/ ez kell egy kalóznak, kard:DD/,, ma meg cserepes chili paprika fát. Na, ilyenem még nem volt. Erre rácsodálkoztam. Ha főzök, majd mindig vágjak le róla egy piciny paprikát? De én nem akarom bántani! A mai ajándéka volt a legmeglepőbb.
Vödrös, 1kg-os kakaós nápolyi. Mikor megláttam a kezében, ahogy lóbálva hozta, elmosolyodtam, és önkéntelenül kicsúszott a számon.
-Ezt nekem hoztad?
-Igen. Miért kinek?- kérdezett vissza a férjem.
-Óhh, köszönöm, olyan szép! Úgy örülök neki.
És újra kislánynak éreztem magam. Annak a kislánynak, akit nem terhelnek gondok, belső vívódások, és önfeledten mosolyogva rá tud csodálkozni az élet apró meglepetéseire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése