Valaki elment...

Valaki elment. Búcsú és köszönés nélkül. Azt írta :"kedden jövök, addig ne is keress", és ment, csak ki tudja hova.
Nem mondom, hogy fájt, csak meglepődtem. Már megszoktam az itteni mozgást. Törlöm magam, lépek, visszajövök más néven, nem kereslek, majd rám találsz, aztán félév után csak megkeresnek. Miért? Nem tudom. De nem is rágódok ezen, majd megjön rá a válasz magától.
Igen, kicsit hiányzik. Bár ő nem éppen a szava-tartásáról volt híres. Meg egyszer már eljátszotta ezt- nálam. Bizonyára másoknál is. Majd visszajön. Vagy inkább itt van, másik néhány profillal. Új zsákmányokat keresve. Vadászik. Miért? Mert valami hiányzik neki. És itt könnyebb, mint a való életben. Humor, kis lelkizés, kevés erotikus nyomulás, és mindegy hogy néz ki az illető a nő dől, dőlt eddig. Én nem dőlök. Miért tenném? Ha arra lenne szükségem nem itt tenném. Kint a valós életben. Látom a másikat, hallom a hangját, érzékelem..igaz a lelkét nem. De éppen ezért a lelket keresem. Az sem biztos, hogy amit itt megvillant magából az életben is olyan. Úgyhogy én itt csak beszélgetek, beszélgetnék. De a férfiaknak nem ez kell. Előbb-utóbb jön, hogy én férfi vagyok. És, mi van olyankor? Tedd félre a férfi énedet, nyomd el a vágyaidat, és mutasd magadból az embert. Nos, eddig ez senkinek nem sikerült Inkább lépnek. Nem baj...Mára megtanultam az ilyen eseteket fájdalom nélkül elfogadni. Elengedem. Azt nem mondom, hogy nem érzek egy aprócska hiányt, de az elmúlik. És jön helyette más. Új lélek.Az már más téma, hogy ők is meddig maradnak.
Valaki elment aki kedves volt nekem, valaki visszajött aki valamikor szintén kedves volt nekem. Örök körforgás. A sors rendezi a darabot. A szereplők, mi vagyunk. És vele szemben, tehetetlenek vagyunk. Bánat, elmúlás..öröm, újjászületés:DDD. Ellentétek, vagy egyensúly? Nem tudom, de elfogadom.