Egy vad éjjel
Süvítő szélben elindulok feléd,
Én, a kis lányka, keresi szerelmét.
Könnyeim áztatják arcomat,
De nem adom fel a harcomat!
Esik a hó,
De az emléked vadító.
Ezért megyek tovább utánad,
Rovom a kietlen utcákat.
Nem látlak sehol sem,
Mégis érzem érintésed.
Ezen a vad éjjelen csak utánad kóborlok,
Nem szeretsz már engem, arra gondolok.
Sírok, mint egy kisgyerek,
Mert nem hiányzom már neked.
Másnak ígértél hűséget,
Örök bizalmat, s szerelmet.
Azt hittem, a szerelmünk örökké tart,
Nem csak egy buta, értelmetlen kaland.
Ezen a vad éjjelen csak utánad kóborlok,
Nem szeretlek már téged, ez a szomorú dolog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése