"Mindenkinek van egy angyala, egy oltalmazó, aki vigyáz rá. Sosem tudhatjuk, épp milyen alakot ölt, egyszer egy vénemberét, máskor egy kislányét, de ne hagyd, hogy becsapjon a látszat.Erősebb ő bármelyik sárkánynál. Mégsem azért kísér, hogy harcoljon helyetted, hanem hogy a színpad széléről a füledbe súgja: hatalmad van az általad teremtett világok felett!"
~Álomháború~
Néha érzem, hogy valaki vagy valami visszaránt, ha olyan dolgot akarok megtenni, amely nem egyezik az elveimmel. Talán az oltalmazóm teszi ezt, nem tudom. Régebben nem nagyon hittem az angyalok létezésében, inkább a Sors-nak fogtam fel a megmagyarázhatatlan cselekményeket. De utánanéztem, utána olvastam az angyalok létezésének, és mit mondjak elgondolkodtam rajta. Voltak események, amelyek az ő létezésükhöz kapcsolhatók. Nem vagyok biztos benne, mert az ember többnyire azt hiszi el, amit lát. De az már nem Hit, hanem Tudás- mondta egykori kedvenc Atyám. Persze, mint annyi mindenben , ebben is igaza volt. Felfogtam, a Hit az, amikor olyan dolgokban hiszünk, amelyeket nem látunk, de talán érezzük, hogy van.Pl. Isten létezése, vagy a Szerelem. Az utóbbiban nem hiszek- de most nem erről akarok írni.
Angyalok. Van egy védőangyalom..kommunikálni még nem tudok vele, de mikor nem tudok dönteni, vagy komoly baj történik velem, akkor ő megjelenik és segít. Nem dönt helyettem, de felvázol két dolgot, és aközül választhatok. Haladok. Bár lassan. Még mindig ki-kicsapongok az egyenes utamon. Több komolyság, több türelem, kevesebb ítélkezés, elfogadás- ezek a mottóim, amelyeket próbálok magamévá tenni. Bevallom, nem könnyű.20-30 leélt évet nem könnyű dolog másképpen folytatni. De igyekszem, és próbálom kontrollálni magam:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése