Tegnap mint írtam, shoppingoltunk egész délután. Jobban elfáradtam, mint ha fizikai munkát végeztem volna. Későn is értem haza, 21h-körül, itthon locsolás, kipakolás, vacsora fürdés. Szinte már kedvem sem volt ide felnézni. De azért megtettem.
És mit látok? Valaki elég nyersen válaszolt a kommentemre valaki blogjánál. Azt hittem, valamit rosszul olvasok. Megráztam a fejem. Na, nem! Ez ugyanaz a nő, akit 2-3 alkalommal próbáltam vigasztalni,lelket önteni belé?
Először nem akartam reagálni. De feltámadt a harcos énem. Akkor lássuk.
Döntsetek Ti!
A kérdés: adott egy szerelmes vers, amely saját szerzeménye az illetőnek. Nyilván valakihez írta, valamelyik pillanatban.
Szép, megható- annak akinek szól. Ahogyan Csokonai: Reményhez c. verse is. Szívesen olvasom, mély gondolatokat fejez ki. De nem élem át, mert nem nekem, nem rólam szól. Nos a hölgyként regizett illető/ azért írom így, mert női profil mögött vannak férfiak, és biztos fordítva is igaz/...nekem esett, miért írom ezt, hiszen megható, ő átérzi, és igeni lelket önt belé.
Én ezzel nem értek egyet. Ha a barátnőm szerelmes, az nem önt lelket belém, és erőt sem ad. Örülök neki, mosolygok egyet, de különösen nem hat rám, mert az ő élete, semmi közöm hozzá. A saját sorsát mindenki maga irányítja.
Nos, néha én is írok verseket. Ha nagyon megérint valaki. Annyira, hogy akkor abban a pillanatban olyan gondolatok, érzelmek öntenek el, amelyeket le kell írnom, róla, neki. És ő érti is. Mert ő is ugyanazt érzi. De nem értem, két ember lelki mélységéhez, mi köze van másoknak?
Ezért írtam, hogy szép, mosolygok, de miest elolvastam, elfelejtem, mert nem nekem szól.
Döntsétek el Ti, kinek mit jelent egy máshoz írott szerelmes vers, vallomás.
Átélitek-e vagy csak elolvassátok egy mosollyal az arcotokon??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése