Túlpörögtem. Éreztem, most már sok.Egy kicsit meg kell állnom.Pihennem kell. Már alig volt időm írni.Az alvásidőmből csórtam el az időt, hogy írni tudjak.De nem haladt úgy minden, ahogy szerettem volna. Hát jó...önkontroll. Akkor most megállok. Így is tettem. Elvonultam néhány napra álmaim szigetére. Ahol eleinte csak ketten voltunk.Kizártuk a külvilágot és a civilizációt. Csak mi ketten. Alkottunk egy zárt világot.És ott csak egymásra figyeltünk, csak egymásra koncentráltunk.Hagytuk szabadon áramlani a gondolatainkat. És csodálatos volt.
Ahogy éreztem magamban a másik jelenlétét, a másik gondolatait. Vittem magammal, mindenhova. Nyugalom, mosolyok, béke.Ez jellemezte közös kis világunkat.Az ő részéről tűz, az enyémről belső harmónia. Csodálatosan lenyugtattam, lehűtöttem perzselését. Nem oltottam ki a lángot, éltettem.És alkottunk. Alkotásra sarkalltam. Szinte szavak nélkül értettük egymást. Csupán a gondolataink által.
Leírhatatlan élmény volt.
Kihangsúlyoznám a tanácsot osztogatónak, ez nem Szerelem.Én nem keresem a szerelmet, és nem is hiszek benne! Ez jóval több annál! Ez az összetartozás.Eljöttem onnan, kiléptem a szigetről.Vissza a valós életbe a családomhoz. De valamit elhoztam onnan...amely bennem marad örökre:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése