Pár napja nem nagyon vagyok a netes oldalakon. Elvonultam a saját kis világomba, ahol jól érzem magam. Tökéletesen nyugodt, relaxált állapotba kerültem. Persze, csak a munkám elvégzése után léphetek be ide. A munkámat is nyugodtan végzem. Nem gondolkozom azon, hogy még ezt is meg kell csinálnom, meg azt is. Végzem sorban a feladataimat. Csend van. Tökéletes csend.Most jó a csend, kellett már.
Megnyugtat. Letisztultak a gondolataim. Bár újra itt a kánikula, 33-35 fok,de ez sem zavar. Elvagyok a saját kis belső világomban. Írok. Ahogy jönnek a gondolataim, egymás után alkotom a blogokat belőlük. Nem a regényemet írom. Az most szünetel. Jó ez így. Lehunyom a szemem. A képed befurakszik a gondolatomba.
Akaratosan, erőszakosan nézel hideg kék szemeiddel.Nem akarok Rád figyelni, de nem hagysz. Hát jó...hallgatlak. Rád nézek. Mondd, mi a baj?
Nem szólsz, csak nézel vádlón. Fájón.
Halványan elmosolyodok. Sajnálom. Nem tehetek róla. Nem akartam. Tudom, mi a baj. Elég Rád néznem. Hiányzom, és fáj a hiányom. Utálod, hogy tehetetlen vagy velem szemben. Ez dühít.
Pontosabban eleinte dühített. Kezded megadni magad. Engedsz. Nem kell semmit mondanod. Olvasok a gondolataidban. Bántottál...ok nélkül. Pont azzal, hogy tehetetlen vagy velem szemben. Gyere ide! Ölelj át, szorosan! Érezlek. Érzed? Egyszerre dobban a szívünk. Ne hagyd, hogy megszűnjön! Fáradt vagyok. Aludnom kell. Most egy kicsit hagyj magamra kérlek!
Pihenj Te is, Rád fér. Mindketten kimerültünk.
Talán Te is pörögsz, mint én. Ebben is hasonlítunk egymásra. Érzed? Megnyugtatlak.
Átadom a nyugalmamat Neked. Sóhajts mélyeket.Ne gondolj most semmire! Csak rám fókuszálj! Érezz! Érezd, hogy átölelsz, érezd a melegséget. Ne a vágyat! Azt nyomd el magadban. Most csak egy nem nélküli lélek vagyok, ahogyan Te is számomra. Bárhol is vagy, mindig itt leszel velem. Itt hagytál, nekem adtál egy darabot magadból. Ne küzdj ellenem! A részem vagy!
Ne aggódj, itt leszek Veled! Mert.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése