Félreértések

Félreértések mindig voltak, vannak és lesznek. De mivel megtanultam, hogy csak a MOST létezik, az örök jelen, amelyben élünk így csak a mostani félreértéssel, félreértésekkel foglalkozok.
Egy -egy félreértés során mindig egy kis szomorúságot éreztem, ott volt a Miért, hiszen én nem ezt mondtam.
Mára megtanultam kezelni ezeket a dolgokat is. Elfogadtam.
Kedves vagyok, közvetlen, érzékeny, és még mindig egy kicsit naiv. Talán mert hiszek az emberekben, és a negatív tulajdonságok mellett  próbálom másokban megtalálni a jót is. Persze, ez sokszor fordítva sül el. Kedves, közlékeny, hiszékeny, akkor rajta. Próbálkozzunk, vagy éppen kötődjünk, hát ha lesz más is, mint barátság. Nos,elárulom, eddig még nem volt. A férfiak akik barátként indultak, persze, én sem keresek senkit, feleségem van, szeretőm van, csak kommunikációt, gondolatokat- mind előbb vagy utóbb eltűntek új, más kapcsolatokat keresve. Nem baj. Az élet megy tovább, és élnem kell, mert még van itt feladatom- ezt megmutatta nekem egy majdnem halálos kimenetelű autóbaleset, amely velem történt meg.
Eleinte fájt, hogy kiléptek az életemből. De mi is fájt? Hogy néha beszélgettünk, gondolatokat cseréltünk és megszakadt? Mert én nem akartam, hogy megszakadjon?
Mára azt is megtanultam, aki menni akar el kell engedni, mert valamiért már a gondolataimmal együtt nem vagyok többé vonzó számára.
Hát..jó, akkor menjenek. Elfogadom a döntésüket harag és szitkozódások nélkül. Mindig jönnek új lelkek, és ahogyan nincs két egyforma ember, úgy két egyforma lélek sem. Talán a lelki társunk, de őt még nem találtam meg, csak álmodozok róla, és próbálom elképzelni, hogy milyen lehet.
A félreértés miatt jön a besértődés. Nem baj!  Megtanultam, nem fogok magyarázkodni senkinek. Nem kell!
Nézzen mindenki magába! Talán Ő nem követett el ellenem kisebb vétkeket?Dehogynem! Nincs olyan ember aki olykor ne hibázna!
Így csak azt tudom ajánlani, nézz mélyen , nyugodtan magadba. Amikor nem vagy zaklatott, nem vagy stresszes. Tedd fel magadnak a kérdést, miért hittem azt, hogy én több vagyok, mint a másik? Miért hittem azt, hogy nekem majd sikerül, ami másnak nem? Miért hittem azt, hogy bánthatom, ígérhetek neki mindent össze-vissza, é ő így is el fog fogadni? Mert szeret? Mert bízott bennem? Mert törődött velem és figyelt rám?
Ez csak a viselkedési megnyilvánulások tömkelege, mert ő ilyen, mert ő tele van szeretettel, mert próbál adni anélkül, hogy elvárna valamit:?
No, igen. De azért én sem tűrök el mindent állandóan, csak egy bizonyos ideig. Ugyanis egyszer nálam is betelik az a bizonyos pohár.
Nem haragszom. Megbocsájtok, de a 3 .tüske már örökre bennem marad. És semmi nem lesz úgy, mint a legelején. Ez az írásom nem T: L-nak szól./ a félreértések elkerülése végett/ :-))