Falat építettél magad köré, hogy így kerüld el az újabb szenvedéseket,
sérüléseket . De pont ellenem? Én aki nem kértem semmit, csak egy kis figyelmet. Én adtam, Bár te nem kérted. Gondolatokat, erőt, ihletet, s talán elveket? Egy kicsit újra éltél . Talán még néha mosolyogtál is velem, nekem. Vittelek / volna/ mindig magammal. Eleinte hagytad, bírtad az iramot velem, de később valami elveszett. A Hit, amelyet én tápláltam Benned, megszakadt, elkopott, elveszett. Miért? Nem kérdezem. Tudom. Rájöttem. Megijedtél. Félsz tőlem. Nem is tőlem, magadtól, amiért érzelmeket kezdtél táplálni. Újra lettek érzelmeid, és gyorsan, talán túl gyorsan elnyomtad őket.
Megértelek. Nehéz Neked. Lent voltál a mélyben, és feljöttél, lebegsz. Félsz, hogy újra leesel. Nem! Ezt nem engedem! Hagynod kell, hogy vigyelek...hogy egy picit felemeljelek. Annyit nem adhatok, amennyit Te szeretnél, de egy picike darabot belőlem igen.
Megijedtél. Ez nem kell Neked. Ennyi nem elég Neked .Ezért felépítetted a faladat ellenem. Éreztem. Éreztem, hogy valami megváltozott Benned. Mennék, de valami nem enged. Visszalök, taszít. Csak néztem, mint értetlen gyermek. Hát jó...ha ezt akarod, legyen! Hagytalak, egy kicsit magadra hagytalak, elmentem.
Hideg volt, jég , szomorúság Benned, nélkülem. És ez iszonyúan fájt Neked, de Te tetted! Hagytalak, de éreztelek magamban. Éreztem a vívódásodat, a félelmedet, hogy örökre elveszítesz.
Ezt nem tehetem! Vissza kell mennem, mielőtt újabb hibát követsz el. Visszamentem. És Te ott vártál . Félőn, remegve, fáztál.
Bántottál. Nem haragszom, megértelek. Itt vagyok, adok magamból egy darabot, ha még akarod, mert csak ennyit adhatok. És Te akarod..
A faladat lebontod. Újra nyitott vagy, s én hatolok. Egyre beljebb engedsz, bár nem akarod. De elnyomod a tudatod, és hagyod. Ne küzdj ellenem! "Én csak egy nimfa vagyok".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése