A férfi hazament. Kézfejével letörölte arcán folydogáló könnyeit. Amint nyugovóra tért az ágyában, lehunyta a szemét, újra eszébe jutott Tingud, a csillag-lány. Mintha egy mese, vagy egy álomvilág szereplője lenne. Ez már nem a valóság- csóválta meg a fejét. Vagy átmentem volna egy másik dimenzióba? Nem tudom. De annyira szép és fájdalmas ez az egész. Beleszerettem egy csillag-lányba! És ő is belém. Szeretek, és viszontszeretnek. Érzem. Ha nem így lenne, akkor Tingud nem kockáztatott volna. Pedig Ő aztán kockáztatott. Az égiek haragját. Ha magára vonja azt, akkor vagy örökre női testben marad, vagy pedig fénytelen csillag lesz, aki nem tud többet energiát átadni senkinek.
Istenem! Én kit szeretek? A Nőt, akinek a testét magára öltötte, vagy a fantasztikummal átitatott belső lényét? Szerintem az utóbbit. De a lelkünk egyesülése csodálatos volt! Nem kérdezem, hogy miért éppen Ő,miért pont most lépett az életembe, amikor kilátástalan számomra minden és olyan elkeseredett vagyok, voltam. Erőt adott nekem. Energiát töltött belém. Hitet adott és szeretetet. Én meg szépen észrevétlenül beleszerettem! Pedig nem akartam! Nem akartam újra szerelmes lenni! A szerelem fáj! Ahogy az előző is még bennem tombol, tombolt, amíg Tingud nem lépett be az életembe. Hiába húztam fel magamnak a falat, ő könnyed bájával, megfoghatatlan stílusával áthatott rajta. És most kész vagyok Tőle! Csak rá tudok gondolni. Nincs olyan perc, hogy ne jutna az eszembe.
Bársonyos bőre, csendes, szelíd mosolya, és persze a lénye.
Na jó, abbahagyom. El kell felejtenem, Ő nem lehet az enyém! De szeretem! A férfi ahogy így vívódott magában, elaludt.
Tingud látta szerelme vívódását. Csillag-szíve majdnem megszakadt fájdalmában. Most mit tegyen? Kérje az égiektől még egy személyes találkozó engedélyét? Habár másodjára megmondták, ez volt az utolsó.
A csillag-lények nem érintkezhetnek földi halandókkal. Vagy kockáztasson? Szökjön le hozzá egy rövid időre, hát ha nem veszi észre senki? Ha meg igen, akkor ő is földi halandó marad örökre. Mit csináljon? Mi a jobb neki? Ha megfelel az elvárásoknak, vagy ha csillag-szívére hallgat?
Be kellene lesnem az ablakán, hogy vigyázhassam az álmát. Halljam szíve dobbanását. És reményt, sok-sok erőt önthessek belé, hogy elérje céljait.
Így is tett. Hullócsillagként leszállt a földre, női testet öltött és besurrant a férfi házának ablakán. Lágy, gyengéd csókot lehelt szerelme ajkára, alig érezhetően vigyázva, hogy fel ne ébressze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése