Akkor nézzük csak... Szeretek írni, ezt már tudjátok rólam, hiszen sokan olvassátok az írásaimat, van aki talán személyesen is ismer, vagy látott már egy-kétszer közületek.
A gondolataim az enyémek. Igaz, hogy néha rakok fel idézeteket is, csak mert meghat, vagy mert csodálom, mint Coelhot, Osho-t, vagy Müller Pétert. Nem sok emberre nézek fel, de rájuk igen. Meg vannak még azért néhányan.
Olvasni is imádok. Valahol olvastam, vagy hallottam, azok az emberek tudnak maguk is jól írni, akik sokat olvastak, olvasnak. Nos, én félévig könyvtárban dolgoztam. Ez időtájt faltam a könyveket. Pszichothrillert, romantikát, önéletrajzit, és néha meséket.
Mára a thrillert elvetettem, mert nem szeretek félni, meg inkább a valóságban megtapasztalható dolgokat szeretem. Nem mondom, hogy nem vonz a médiumok világa, az élet utáni élet mibenléte, de most nem ezekről akarok írni.
Sokat gondolkozok, elmélkedek. Nem biztos, hogy jó így nekem, de ilyen vagyok. Talán könnyebb lenne az életem, ha csak élném egyszerűen, mint annyian.De nem tudom. Jönnek a gondolatok, ha leülök csak pár percre.
Vannak barátaim. Nem sokan, de őket szeretem, segítek ha tudok, akár lelkileg, akár anyagilag is.
Általában kiegyensúlyozott vagyok. Vannak fájó és pozitív, örömmel teli érzéseim is.
De fordítva működök, mint az átlag. A testemhez a szívemen át vezet az út. Ejtsd rabul a lelkem, utána a tied vagyok.
Ezt a férfiaknak nehéz megérteni. Szeretek beszélgetni, de addig amíg lelkileg nem válik érdekessé számomra, nem látom a nemét.
Nem keresek társat, szeretőt, mert az van már jó néhány éve a férjem személyében. De kommunikációt igen, értelmes emberekkel. A baj csak az, hogy a férfiaknál előbb-utóbb előjön a férfi énjük. Önkontroll, kedves férfiak, ezt kell gyakorolni: DD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése