Sajnálat

Vannak érzéseink, gondolataink, hiszen emberek vagyunk. Jó és rossz érzéseink egyaránt. A jó érzések átitatnak minket szeretettel és mosolyt csalnak az arcunkra. A rossz érzések bánatot okoznak, feszültté tesznek, fájnak, esetleg félelemmel töltenek el.
A sajnálat. Ezt az érzést egyik helyre sem sorolnám. Valahogy ott van a jó és a rossz között. Semleges. Ha sajnálatot érzek valaki iránt, nem azt jelenti, hogy szeretem , vagy érdekel, csak éppen valamilyen megnyilvánulása ezt az érzést váltotta ki belőlem. Sajnálok egy embert, aki balesetet szenved, sajnálom azt aki erőszak áldozata lesz, sajnálom azt , akit kirabolnak, és tudom sajnálni, aki elmeséli nekem szomorú sorsát.
A baj, hogy hajlamos vagyok el is hinni, pedig vannak emberek, akik így ismerkednek. A lényeg, hogy a valóság előbb-utóbb kiderül.
Éreztem sajnálatot egy férfi iránt. De nem szerettem szerelemmel.
Talán aki közel áll hozzánk, mindenkit szeretünk valamilyen szinten. Vagy talán elfogadjuk?
Eleinte szépen mennek, mentek a dolgok. Jól éreztük magunkat egymás társaságában, sokat nevettünk, hülyéskedtünk, figyeltünk egymásra. De én mind végig tudtam, hogy ez játék. Azt gondoltam: megcáfolom önmagam, van férfi és nő közötti barátság, létezik. Rájöttem, nem. Nem létezik. Valami elmúlt. Megmutattuk egymásnak a másik oldalunkat , indulatokat is. Ez már nem tetszett nekem. Többé már nem vonzott.
Aztán szépen magamba néztem. És kívülről láttam, az ő szemével.
Elengedtem. Osho tanítása jutott az eszembe: ha utatok véget ér, engedd el gyűlölködések és indulatok nélkül. Köszönd meg neki a veled töltött időt, és azt, hogy teret enged, hogy megismerj másokat.
Így tettem. Új tér, szabad hely, új arcok, új érzelmek.
Szeretek írni, de ezt már írtam. Néhány napja figyelem mit, milyen érzelmeket, indulatokat váltanak ki az írásaim másokból.
Van akiből könnyeket- ilyenkor én is könnyezem, van akiből csodálatot, ez olyan, mint ha simogatna, és van akiből dühöt.
Ez azt mutatja, mások vagyunk, másképpen gondolkozunk.
Úgy érzem amíg ilyen visszajelzéseket kapok, érdemes írnom.
És...van aki jobban várja a könyvem megjelenését, mint jómagam. A meglepő az, hogy a férfi amerikai:-))

A másik. Elengedtem, kizártam valakit az életemből, de talán visszakaptam, visszakapom azt a személyt, aki ezidő alatt mindig is jelen volt, a tudatomban, bár hogy tiltakoztam is ellene. Ez a sorsszerűség? Nem tudom. De boldog vagyok. Köszönet az örzőmnek aki segített visszanyerni a régi énem:-((((