Óvatosan csókot lehelt a férfi ajkaira. Vigyázott, hogy fel ne ébressze.
Így is olyan sokat szenvedett szegény mostanában. Tingud csak nézte, csak nézte szerelmét. Hogy segítsek rajta? Erőt már adtam neki. Harcolnia kell! Önmaga démonjait neki magának kell legyőznie. Szenved. utánam.És én is szenvedek. Nem lehetek az övé. De szeretem! Kitöröljek mindent a memóriájából? Akkor nem fog emlékezni többet rám, és azt sem tudja majd ki az a Tingud.
Ezt meg én nem akarom! Csak így meg mindketten szenvedünk. Ha kitörlök mindent a gondolataiból, újra céltalan lesz és kesergő. Más megoldást kell találjak. Vissza nem vezethetem a családjához, mert mi halhatatlan lények tudjuk, hogy ami egyszer elszakad, soha nem lesz tökéletes. Az csak félmegoldás lenne. Amint így töprengett magában, a férfi meg-megrebbentette szempilláit. Csak fel ne ébredjen. Mély álmot hintek rá, és álmában szeretkezek vele. A testem megvan hozzá, hiszen csak abban tudok megjelenni előtte, és fizikálisan csak ebben a formában tudom szeretni. Belement a férfi álmába, és lágyan, gyengéden elkezdte a férfi puha ajkait csókolni.
Hm..nem is olyan buták az emberek. Jó dolog ez a szeretkezés, kellemes. Csak véges. Mi csillag-lények tudjuk, hogy a lelki szeretkezés ettől sokkal magasztosabb érzés. Folytatta a csókok özönét a férfi nyakán, kezével mellkasát simogatta, majd jó szorosan hozzátapadt testével a férfi testéhez.
-Tingud- nyitotta ki szemét a férfi, és megszólalt, amint a lány csókjaitól levegőhöz jutott.
A lány elmosolyodott.
-Itt vagyok, de álmodunk. Benne vagyok az álmodban.
A férfi nem értette, de nem is akarta érteni. A lényeg, hogy itt volt imádottja vele, rajta, és ő érezte a testét. Mindegy, hogy álmában vagy a valóságban, ez a lényegen nem változtatott.
-Csak így tudtalak újra meglátogatni, így is kockáztatok.
-Tudom, de annyira szeretlek!- sóhajtott fel a férfi, és kisimított egy hajtincset a lány ovális arcából.
-Én is szeretlek! Nem akarom, hogy szenvedj! Annyit szenvedtél már!
ha velem vagy, mindent elfelejtek. Csak Te létezel számomra. te töltöd ki a mindennapok szürkeségét. Ha Te nem lennél, már meghaltam volna.
-Ne mondj ilyet! Erőt adok! Tudod, hogy ezért vagyok itt. És valami mást is: Szeretetet. Feltétel nélküli szeretetet. Én is szeretlek, nagyon!
És ajkuk újra csókban forrt össze. Annyi gyengédséget adtak a másiknak, amennyit két szerelmes csak adni tud egymásnak.
Tingud óvatosan ráereszkedett a férfire, és lágyan magába fogadta. Így ringatóztak a szerelem és a kéj tengerén, amíg mindketten el nem jutottak a "menyországba". Oda ahol már nem kellenek szavak, megszűnik a tér és az idő, és ahol mindketten megszűnnek fizikális valójukban létezni.
Tingud magával vitte a férfi lelkét, csak egy kis időre. Megmutatta neki az ő világát. Megint kockáztatott, mert kimondhatatlanul megszerette a férfi énjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése