A bosszú

-Kapitány!- kopogtak Mary ajtaján,megtaláltuk, itt van az áruló.
Mary felpattant az ágyról.
-Rögtön megyek- válaszolta.
Megigazította hosszú, fekete haját. Bekötötte piros kendőjével, felhúzta velúr csizmáját, majd magához vette kardját. Felment a fedélzetre.
Lafange-t, az árulót két matróza éppen az árbochoz vonszolta.
Mary szeme villámokat szórt, a harag majd szétvetette. Egy dolgot utált a legjobban. Ha kihasználták, hazudtak neki, és elárulták.
Nos Lafange éppen ezt tette.
-Kötözzétek erősen az árbochoz!- utasította embereit. A matrózok úgy is tettek. A férfi kezét és lábát jó erősen az oszlophoz kötözték. A kötél a férfi húsába vágott.
Mary közelebb lépett hozzá. Nem nézett a férfi zöld szemeibe. Annyira undorodott tőle, hogy csak hányingert érzett. Koncentrált. Összeszedte minden erejét és a férfi mindkét arcfelére hatalmas pofont kevert le. Olyan erős volt az ütés, hogy az ujjlenyomatai ott maradtak a férfi arcán. Nem érzett semmi mást a haragon kívül.Iszonyúan mérges volt.
-Nem kérdezem, miért tetted. Nem érdekel, de megkapod méltó büntetésed, amely az árulóknak jár.
-Hol fogtátok el?- kérdezte matrózait.
A Bene nevű hajón. A hajót felrobbantottuk.
Mary megcsóválta a fejét.
-Ez is milyen név! Bene! Jobb nevet nem lehetett kitalálni egy hajónak? 
Mi lett a többiekkel?
-Mindenki elpusztult.
-Helyes- közölte Mary. Gondolom, akkor a varangy is. Elnyerte az is méltó büntetését a kavarásai miatt. Nem csodálom, hogy a férje is kidobta. Olyan csúnya nőt! Szex közben bizonyára le kellett a fejét takarni, hogy az ember ne hányja el magát.
-Jól van, a sors utolérte. Akkor, mi legyen az árulóval?- nézett matrózaira Mary még mindig hányingerrel küszködve.
- Halál! Halál!-kiabálták kórusban a matrózok.
Hirtelen lágy fuvallat érintette meg a kapitány arcát. Mary lehunyta a szemét. Marc...érezte a férfi jelenlétét. És hallotta, tisztán hallotta.
-Mit csinálsz Sedé? Ítélkezel? Mire tanítottalak? Az Isten dolga nem a Tiéd. Te nem vagy gyilkos.
-Marc..elárult. Segítettem neki, felemeltem, és kihasznált.
-Ejj, ejj Mary. Mert hagytad. Még mindig tanulnod kell. Türelmet, és a naivitásod tedd félre. Sokat mutatsz a lelkedből idegeneknek, és visszaélnek vele.
Számít Ő neked? Ki Ő neked Mary? Nézz magadba!
-Senki. Csak egy ember, aki a mélyből jött, és erőt adtam neki, törődést, és szeretetet.De ő elárult, bűnhődnie kell.
-Mary, nem elég büntetés neki, ahogy él? Nincs családja, nincs saját háza, a fiát ellene nevelik- jogosan, nincs autója, és jogosítványa sem. Lent van Mary, nagyon mélyen. Innen nem fog felemelkedni. Törleszt a viselkedéséért. Bizonyára másoknak is ezt adta, azért él úgy.
Mary felsóhajtott.
-Igazad van Marc. Ő nem az én szintem sem társadalmilag, sem emberileg. Te annyira meg tudsz nyugtatni, még így is. Szeretlek! Vigyél magaddal!
-Nem lehet. Utad még nem ért véget. Ha a végéhez ér itt leszek érted, és örökre együtt maradunk. A fuvallat eltűnt. Mary letörölte folydogáló könnycseppjeit.
-Vigyétek a hajóbörtönbe!- adta ki az utasítást.
-Nem lesz halál? Aki elárulja Mary Jeanne-t meg kell fizetnie!
-Nem ölöm meg. Kalózok vagyunk, de nem gyilkosok! Reggel elengedem. De hogy ne ússza meg büntetlenül ötven korbácsütést mérjetek rá. Mary nem foglalkozott többet a fogollyal.
Visszament a kabinjába. Fejét felhúzott térdeire hajtotta, és szabad folyást engedett ismét a könnyeinek.
Marc...nem tudok élni Nélküled. Céltalan az életem. A fülében visszhangoztak szavai: Ő csak egy jelentéktelen széndarab, akibe sok ember belerúg. Ne tedd Te is.Zárd ki a  gondolataidból, és nem fog létezni számodra.
Mary nem gondolt többet az árulóra. Reggel csónakba tették, és kilökték a tengerre.
Mikor kellően eltávolodott a Rad Rainbow-tól, Mary köpött egyet a vízbe, így fejezve ki undorát.
Szemétláda, fizess meg minden bűnödért!