Mindig szerettem a meséket. Kislánykoromban Anndersen meséin nőttem fel, de elolvastam mindent, ami mese volt. Talán akkor el is hittem azokat. Felnőttem. Rájöttem a mesék nem igazak. Az élet teljesen más. Az életben vagy harcolunk a céljainkért, vagy elbukunk.
Én a harcot választottam. Harcoltam a férjemért, harcoltam a fiam életéért, harcoltam a családomért, és önmagamért.
A valóság más, mint a mesék világa. Rájöttem, a mesék is igazak lehetnek, és elérhetőek, ha hiszünk bennük. Minden tevékenység alapja a Hit. Vagy hiszek valamiben, vagy nem. Nos, én sokmindenben hittem.
Hittem a szerelemben, hittem az emberi kapcsolatokban, és hittem a vágyaimban. Már nem hiszek mindenben. Csak halványan reménykedek, mert ugye a remény hal meg utoljára. A baj az, hogy egyszer Ő is meghal. Mi van olyankor, ha elveszítjük a reményt?
Hittem anbban, hogy létezik egy ember/ a virtuális világban/, akinek én ugyanolyan fontos leszek, mint ő nekem. Aki csak miattam jár fel ide, ahogy én is miatta, aki nem mászkál mások profiljára, csak engem vár. Akinek a gondolatait én töltöm ki, aki ugyanazt érzi, amit én, és akivel szavak nélkül is értjük, érezzük egymást. Hittem /vagy reméltem/, hogy van ilyen személy. Valahol léteznie kell! Igen, volt is. Egyszer. Egy rövid ideig, néhány hétig. Nem kérdezem miért ő, és miért csak addig, a lényeg, hogy létezett. És itt jön az: amit egyszer megkapunk, és jól érezzük magunkat általa, nem akarjuk elveszíteni, és még egyszer érezni akarjuk.
Mindig azt hiszem: igen, Ő, olyan, mint én. A tükörképem, lelkem másik fele. Ugyanazok a vágyai, céljai, az álmai, mint nekem. De rá kell jönnöm, sajnos nem. Egy darabig működik. Ráhangolódunk egymás gondolatvilágára, jól érezzük együtt magunkat, keressük egymás társaságát, de mindig a férfi szakítja meg ezt a virtuál kapcsolatot előbb vagy utóbb, mert neki ez kevés. Kell a fizikai megtapasztalás.: látni, hallani, érezni. Miért? Miért nem jó neki is minden, ahogy nekem? Talán kisebb az önkontrollja? Nem tudom.
És mi van, ha megtörténik a fizikai megtapasztalás?
Vágy...vágy, amelyet én nem akarok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése