2012. szeptember 9., vasárnap
Counter- Strike Source
Ez egy internetes online lövöldözős játék neve. Kb.2-3 hónapja a fiam nagy kedvence. A lényeg az, hogy többen játsszák, kommunikálni is tudnak egymással játék közben.
Eddig nem nagyon figyeltem oda, csak a lövöldözéseket, meg a szép beszédet hallottam: anyád, buzi, köcsög stb...
Megmondtam a fiamnak, vegye le a hangot, mert nem akarom hallgatni mások bunkóságait.
Hm..öldöklős, lövöldözős játék. Jó ez nekünk? Neki? Nekem nem számít, mert rám nem hat, én már kifejlődött személyiség vagyok. De neki?
Ez a menő. Minden osztálytársa, barátja ezzel a játékkal játszik. Eltiltani nem akarom, mert olyan lenne, mintha 100 ember, gyermek a strandon a vízben lenne, éppen csak őt nem engedném be. De valahogy le kellene szabályoznom, mert függőséget okoz. Időtöltés. Káros? Többnyire igen. Nem mondhatom neki, hogy olvasson, mert a szemembe nevet/kiskamasz/
-Ugyan már, Anya! Minek olvassak, elolvasom , megnézem a neten a tartalmát. Ez így van. De így, hogy fogja szeretni a könyveket, a történeteket? Hogy kedveltessem meg vele a mélyről jövő írásokat, szórakoztató regényeket? Sehogy. Hiszen már az iskolában sem követelik meg az olvasónaplót. Akkor én, mint szülő mit tehetek? Gyorsan gondolkodok. Káros, hogy ezzel játszik. Védem. Fiú, kamasz. És még mindig jobb, mint ha csavarogna, cigizne vagy inna! Itt szem előtt van, és velem. Akkor, játsszon, de szépen.A másik online ember kinyírása szép dolog? Neem! De ez a játék erről szól.
Ma délelőtt volt 1,5 óra szabadideje, és beült játszani.
-Anya, nézd itt van a szerver tulajdonosának videója. Annyira mondta, hogy odanéztem. 13 éves kisgyerek, és ő dönti el, hogy ki játszhat, ki milyen klán-tag lehet, és ki lehet admin. Ajajj! Mint ha fordított világ lenne. Csak mert övé a szerver.
-Anya, nézd meg, van ám házuk. Ők milliomosok.
Na, erre már odamentem és megnéztem.
Úszómedence, kerti pavilon, minden.
-Hát...ők azok fiam.
És elgondolkodtam. De hát nekünk is megvan mindenünk.Divatos ruhák, okostelefon, bicikli, görkorcsolya, lassan kismotor..stb.
Van ételünk, nem is akármilyen, mert sokszor olyan szendvicseket visz az iskolába, hogy a többi gyermek még nem evett ilyeneket. Mindennap szinte csak üditőt iszunk, ha nem is úszómedencés, de szép házunk van.
Akkor?
Persze, a gyerekek ilyenek. Azt nézik, hogy a másiknak mije van. Remélem, ha felnő rá fog jönni arra, hogy nem a pénz az érték, nem az számít, hanem milyen ember vagy ott legbelül.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése