Mostanában annyit olvastam a szeretetről. Főleg két kedvencemtől: Müller Pétertől és Osho-tól. De több blogot is olvastam, melyek a szeretetről szóló idézeteket, történeteket, verseket, tartalmaztak.
A szeretetről. És nem a szerelemről! A kettő nem ugyanaz. A szerelem bonyolultabb fogalom és csalóka. Attól, hogy szeretek valakit, még nem biztos, hogy szerelmes vagyok belé.Sőt! Néhány embert szeretek, de nem szerelemmel. Mindenkit másképpen. A gyermekeimet féltőn, óvón, ragaszkodóan- és értük mindenre képes lennék.
A rokonokat elviselem, van akit kedvelek is, de őket már nem szeretem.
A szomszédaimmal elvagyok. A férjemet megint másképpen szeretem. Vannak ismerőseim, akiket kedvelek, és vannak akik ismeretlenül is mély nyomot hagytak bennem. Vagyis: mindenkihez másképpen viszonyulok.
Ha szeretnek...
Milyen jó érzés, ha szeretnek!
Nem mindenki fejezi ki a szeretetét szavakkal. Én igen! Kimondom, ha szeretek. Nem az ajándékokkal és nem dalban mondomel./:DD/
Azért mert valakinek adok valamit, nálam nem azt jelenti, hogy szeretem. Jó itt kivétel a férjem és a gyermekeim, mert náluk igen.
Csak adok, mert szeretek adni, és mert megtehetem, jólesik.
A napokban jöttem rá, hogy ez az állandó ajándékozás a szeretetét fejezi ki.
Három hónapja belépett az életünkbe a változás, amely új szituációkat teremtett. Meg kellett szokni.
Eleinte furcsa volt, ma már nem. Megszoktam, megszoktuk, alkalmazkodtunk hozzá. És jöttek az ajándékok. Minden nap a férjem részéről. Eleinte nem tudtam, mire véljem. Miért kapok minden nap valamit? Talán lelki ismeret-furdalása van? Vagy éreztetni akarja, hogy attól, hogy távol van, mindig gondol rám, és szeret? Mára már nincs Miért.
Elfogadom, és mosolygok hozzá. Az ajándékok. Mindig más. Virágok tömkelege, órák,, különleges édességek, papucs...stb.
Néha úgy várom haza, mint egy kislány. Kíváncsian, mosolyogva és csodálkozó tekintettel.
Mert csak most értettem meg, ő nem szavakkal, hanem az ajándékozás megnyilvánulásával fejezi ki, hogy szeret:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése