Kettősség

Részlet az "Egy pillanat" c. regényemből






. Milyen higgadt is tud lenni ez a lány- ámult el Martin. Újabb és újabb oldalát ismerem meg. Szeretem- tombolt benne az érzés. Most sem tudok elszakadni az irodájától. Legszívesebben állandóan vele lennék. Na, nem! -Jól van Maggie, további jó munkát,ha megbocsájtasz, mennem kell - és Martin sietősen távozott kivonva magát a lány bűvköréből.
-Persze Martin, szia-és Megan már nem figyelt rá. Folytatta a ruhák átvizsgálását. Szépek. Jó lesz ez, nagyon jó. Megdicsérte a lányokat, majd visszament az irodájába. El kezdte megtervezni melyik ruhát ki mutassa be. Elővette a modellek névsorát. Azt már tudta, hogy a napsárgával Cynthia kezd. Bár lehet, sőt biztos, hogy Valery is ragaszkodni fog néhány saját modelljéhez. Néhány ruhát meg kell hagyni az ő modelljeinek. Beletemetkezett a munkába. Megint nem ebédelt. Valamikor 14h-körül Martin dugta be fejét az ajtón.
-Maggie, hoztam neked kávét. Fogadjunk, hogy nem is ebédeltél.
-Eltaláltad, nem volt időm.
-Nézd, meddig jutottam!-és megmutatta a modell-ruhaösszeállítást. Bár néhány ruhát meghagytam Valery modelljeinek is. Martin meglepődött. Ez a lány egy kincs. Mindenre gondol.
-Így igaz. Nekem ez eszembe sem jutott volna. Ezért jó, hogy vagy- nézett hálásan a lányra.
Megan elpirult. Furcsa volt neki főnöke törődése, de nem akart rákérdezni. Martin mintha olvasott volna a gondolataiban.
-Maggie, mert rendes vagy, megbízható, jól tudunk együtt dolgozni- ezért törődök veled.
Megan elmosolyodott.
-Belelátsz a gondolataimba. Érdekel még miért volt reggel rossz kedvem?
-Ha úgy érzed, hogy megbízol bennem, és el akarod mondani, akkor igen.
Megan bólintott.
-Mert az este Beni is megvádolt, hogy a szeretőd vagyok. -Nem mondod komolyan!- lepődött meg főnöke.
-De. Azért hiszi ezt, mert előléptettél, és amiért saját irodát kaptam.
Martin megcsóválta a fejét.
-Ezt nem akartam.
-Semmi baj. Majd előbb- utóbb megérti, hogy nincs köztünk semmi.
-Megan, pénteken jöhet szerinted Valery?
-Valery?
Közben Martin figyelte Megan reakcióját.
-Igen. Ha úgy akarod. Martinnak eszébe jutott, hogy a bemutató másnapján Valery megkereste és Meganról kérdezősködött. Talán kölcsönös az utálat.
-Maggie!
-Igen?
-Kérdezhetek valamit? Valami személyeset.
Megan bólintott.
-Valery és Te utáljátok egymást?
Hűha, most mit válaszoljon?- tépelődött Megan.
-Nézd Martin, én a divatbemutató előtt személyesen nem ismertem. Ahogy bemutattak minket egymásnak, nem nyertük el egymás kölcsönös szimpátiáját. Ő lenézett, hogy csak egy kis titkárnő vagyok, én meg nem néztem fel rá, mert semmi közöm hozzá.
-Értelek- bólintott Martin. De gondolom ez nem hátráltat a bemutató szervezésében.
- Nem, ő a Te reszortod.
Megan elgondolkozott. Nem Martinon. Jólesett neki a férfi figyelmessége. De őt Valery közelgő látogatása idegesítette. Nem is a nőé, hanem tudta, hogy Paul minden alkalmat megragad, hogy láthassa, és Beni közelébe férkőzhessen. Tudta, ha nem enged Paulnak, a férfi mindent elkövet, hogy szétválassza őket. Ő pedig nem fog engedni. Döntött. Megtörtént, jó volt vele, de ő nem akarja ezt a viszonyt folytatni. Talán el kellene mondania Martinnak. Na, jó, most már a munkára koncentrálok. Nem élhetek állandó stresszben! Folytatta a tervezést. Megvannak a modellek és a ruhák. Akkor meg kell rendelnem a svédasztal tartalmát, ételeket, italokat. Zenekar, egy-két bevezető műsor, a terem díszítése, a bemondó felkérése, a meghívottak listájának összeállítása, meghívó készíttetés…stb. Te jó ég! Mennyi minden van még hátra. Ezeket Martinnal meg kell beszéljem. Mára elég! Fáradt vagyok! Kilépett a számítógépből. Összeszedte a cuccait, már éppen távozni akart, amikor megcsörrent az íróasztalán lévő telefon.
-Óhhh- bosszankodott. Visszament és felvette.
-Megan Work.
-Beni vagyok. Kérdezem, mikor érsz haza?
-Most készültem elhagyni az irodát. Miért, valami baj van?
-Nem, csak gondoltam elviszlek vacsorázni.
Megan nem mondhatta, hogy nincs kedve, szomorú és fáradt. Nem utasíthatja vissza a férfit, hiszen ő csak vele akar lenni. Beleegyezően sóhajtott fel.
-Rendben Beni, még bevásárolok, 18.30 h-ra foglalhatsz asztalt.
-Jól van Maggie, siess várlak. Megan bezárta az ajtaját. Az előcsarnokban Martinba ütközött.
-Sietsz Megan?- állt meg főnöke egy pillanatra.
-Kellene, mert Beni el akar vinni vacsorázni.
-Akkor majd máskor.
-Valami fontos dolog?
-Nem annyira. Holnap megbeszéljük. Érezd jól magad!
-Köszönöm, szia Martin.
-Szia! És főnöke elgondolkodva nézett az elsiető lány után. Ez nem lesz így jó! Lesek minden percet, hogy vele tölthessem. Most is a társaságában akartam egy kicsit lenni, mielőtt hazamegyek. Lefekvéskor már csak rágondolok. Belém vésődött. Benne él a tudatomban. Martin elgondolkodva lépett ki a cég kapuján. Minél több időt töltök vele, annál jobban megszokom. Lassan olyan lesz nekem, mint a levegő. Nem tudok létezni nélküle.
Megan gyorsan bevásárolt. Csak a napi fontos élelmiszert és egy-két apróságot vett meg. Hoppá! veszek rajzlapot, meg színest, meg ceruzákat. Ha lesz egy kis időm, meg persze nyugalmam- akkor megpróbálok rajzolni. Lánykorában nagyon szeretett rajzolni. Arcokat, virágokat és ruhákat. Bár már régóta nem volt színes a kezében. Belibbent az ajtón.
-Megjöttem Drágám, siettem. Beni elvette a táskákat, majd megölelte a lányt.
-De jó, hogy itt vagy! Annyira lassan telnek a percek nélküled.
-Ma nem túlóráztam, vettem rajzlapokat meg színest.
-Minek?-nézett rá kérdően Beni.
-Majd ha nem leszek fáradt, rajzolni fogok.
-És miket fogsz rajzolni? Beni azt hitte nem jól hall.
Megan soha nem rajzolt.
-Ruhákat.
-Ruhákat?- kérdezett rá Beni.
-Igen. Martin megkért rá.
-Sejtettem. Már megint Martin!
-Maggie, ennyire csodálod, hogy egy szavára ugrasz? Ha azt mondja szervezz, szervezel. Ha tervezést kér, tervezel. Ennyire befolyásol?
-Nem Beni, csak lát bennem fantáziát. Többet lát bennem, mint egy egyszerű titkárnő. És ezek szerint több is vagyok!
-Jajj Megan! Telebeszélte a fejedet. Kinevez, saját irodát kapsz, sőt lassan Te fogsz tervezni is.
-Beni , ez a munkahelyem. Martin a főnököm, és jól keresek.
-Megan, a pénz nem számít. Az számít, hogy egyre kevesebbet vagy velem. Meg már mindent úgy csinálsz, ahogy Martin kéri.
-Jól van Beni, fáradt vagyok, megyek fürödni.
-Nem is eszel?
-Köszi, de nem vagyok éhes. Megan bevonult a fürdőszobába. Belefeküdt a kádba és próbált megnyugodni. Most már minden este ez lesz? Nem elég, hogy halálra dolgozza magát, a boltba is alig mer elmenni, annyira siet haza, Beni meg nekiesik.
Meddig lesz ez így? Miután megfürdött, lefeküdt. El is aludt rögtön, fogalma sem volt Beni mikor feküdt be mellé. A vacsora el lett felejtve. Reggel mikor felébredt, Beni már elment. Megannak sem volt kedve reggelizni. Ivott egy kávét, majd a munkahelyére sietett. Elfoglalta barátságos kis irodáját. Szeretett itt lenni. Egyedül.És senki nem zavarta. Martin még nem volt bent. Talán jobb is. Meglátná rajtam, hogy rossz passzban vagyok.
Beni….nem tudom, miért csinálja ezt? Sietek haza, igyekszem vele lenni, de neki lassan már semmi nem jó. És a péntek is közeleg. Paul biztos jönni fog Valeryvel, és keresni fogja. Ő meg nem fog ráérni. Ennyi. Ha bekavar Beninél, tegye. Őt már ez nem érdekli. Hoppá! Nem mentünk tegnap Benivel vacsorázni. Ahogy felelősségre vont a rajzolás miatt, el is felejtettük. Pedig azért siettem haza.
Már szinte nem akart hazamenni. Félt Beni kérdő, gyanakvó pillantásaitól. Mi lett velünk? Féltékeny Martinra, vagy a karrieremre? Csak magának akar ez már biztos. Szeret.De ennyire? Már szinte megfojt. Általa megszűnik az Én-em létezni. Na lássuk, hol hagytam abba. Folytatta a szervezést. Összeírta a meghívottak listáját. Az ő cégük részéről. Majd Martin folytatja Valeryvel. Megtervezte a meghívót.Rajzolt.Bézs háttérben egy arany , vonalakkal rajzolt kalapos nő. Kívülről. Belülről pedig a program, az időpont, a helyszín, és a svédasztalos menü lesz. Legyen lila-fekete teríték. Fehér virágokkal. Orchidea és liliom lesz az asztalokon.Lila, arany mintás szalvéta. A menü…mi legyen a menü? Kopogtak. Martin lépett be.
-Jó reggelt!
-Szia Martin! Jó, hogy jössz. Mutatom, hol tartok. Martin csak ámult. Eszméletlen jól szervez a lány. Lila-fekete, csodás lesz.
-Mi legyen a svédasztalos menü?- nézett rá Megan főnökére. Egy pillanatra mélyen egymásba mélyedt a tekintetük. Megan furcsa bizsergést érzett. Valamit meglátott Martin szemében. A férfi szeme vágyakozóan csillogott, tele volt csodálattal.
-A menü?- kérdezett vissza Martin. Legyenek tengeri herkentyűk: kagylók, kaviár, rákok, többféle sült hal.
-Igen, de nem mindenki szereti ezeket.
-Legyen mellé csirkemell, töltött csirke, különféle saláták.
-Kaszinótojás, svéd, görög és gombasaláta?
-Persze, Rád bízom.
Megan kipipálta ezt a részt is.
-Itt a meghívó tervezet- nyújtotta át a félig kész meghívót.
-Lám, lám. Ugye, hogy tud valaki rajzolni?
-Ez csak krix-krax.- tiltakozott Megan.
-Nem hinném, tökéletes. Megan átnyújtotta neki a meghívottak listáját.
-Majd holnap összeírjátok Valeryvel, hogy a Mortiner cég részéről kiket akar meghívni. A program. Most ne tánc legyen, mint a múltkor, legyen zongorajáték. A fekete-fehér-lila színekhez ez illik, nem valami pörgős tánc.
Martin ránézett.
-Fáradt vagy-karimásak a szemeid.
-Milyen volt a vacsora?
-Nem mentünk, elfelejtkeztünk róla.
Martin pajkosan nézett a lányra.
-Nem azért. Összevitáztunk.
-Sajnálom. Elmeséled?Igen. Tudod, siettem haza. Vettem ceruzákat, színest, lapokat, ha lesz egy kis nyugtom, megpróbálok rajzolni. És Beni kiakadt.
-Azon, hogy rajzolni akarsz?
-Igen. Azon, hogy mindent megcsinálok, amit mondasz. Ugrok egyetlen szavadra.
-Mert jó ötleteid vannak. Rejtett tehetség vagy, akit ki kell aknázni. És én sarkallak, hogy hozd ki magadból a legtöbbet. A múltkor bebizonyítottad, hogy alkalmas vagy egy bemutató megszervezésére. Most rájöttem, hogy a ruhatervek, modellek-ruhaviseléséhez is értesz. Kreatív vagy, szorgalmas és sokoldalú. Jól tudunk együtt dolgozni.
-Ez így igaz- bólintott rá Megan. És tudod mi az érdekes? Hogy élvezem, amit csinálok.
-Az a lényeg, Maggie. Bár Beninek nem szabadna így viselkednie, mert megöli a kapcsolatotokat.
-Martin, sietsz?- kérdezte a lány.
Dehogy sietek. Legszívesebben mindent lemondanék, hogy veled lehessek. Itt lennék állandóan a közeledben, és csak néznélek. Persze, ezeket a gondolatokat nem mondta ki hangosan.
-Még van egy ki időm. Mi van még hátra?
-El szeretnék mondani valamit. Mert bízom benned. Valamit, ami nagyon nyomaszt.
Na, most végre kiderül a Valery-ügy- tapintott rá Martin a lényegre.
-Szóval..én Valeryt nem ismertem. A cégről hallottam, de őt személyesen nem ismertem. Kb.két hónapja volt egy kis történetem.
-Valeryvel?- szólt közbe a főnöke.
-Nem, a férjével, Paullal.
-Hm? Ezt most nem értem.
-Néha csütörtökönként a barátnőmmel lemegyünk az „Eszkimókba”. Jó kis táncos hely.Nem első osztályú, de szoktak lenni fellépések is. Beni ilyenkor éjszakás, és én nem szeretek egyedül.
-Értelek.
-Lucy-vel, a barátnőmmel ilyenkor csajos napot tartunk. Megbeszéljük azt is, amit Benivel nem tudok.
-Érthető- szólt közbe Martin.
-Jó két hónapja Paul lent volt az Eszkimók-ban. Készült az államvizsgájára és lejött lazulni. Megismerkedtünk, táncoltunk. És megtörtént, aminek nem kellett volna.
-Azt akarod mondani- nyílt nagyra Martin szeme, hogy lefeküdtél vele?
-Igen Martin, de ne ítélj el. Nem volt részemről szándékos. Nem akartam megcsalni Benit, mert szeretem- és Meganból előtörtek a könnyek. Martin magához ölelte a lányt.
-Ne sírj, nem vádollak! Megtörtént, megbántad, vége! Beni tudja?
-Nem. Beni belehalna, ha megtudná.
-Jól van, én nem fogom elmondani neki. Akkor mi a baj? Annyira bánt?
-Nem csak az. Paul állandóan hívogat, és folytatni akarja a viszonyt.
-És Te is akarod Maggie? Őt is akarod, meg Benit is?
-Nem. Pault már nem akarom. Megmondtam neki, hogy csak barátok lehetünk. De ő megzsarolt. Hogy kitálal mindent Beninek. És meg is teszi.
-Azt szeretnéd, hogy beszéljek vele?
-Nem, dehogy! Csak tudj róla. Az utóbbi két hétben többet vagyunk együtt. Törődsz velem, figyelsz rám, és én hálás vagyok mindezért. Bízom benned, Martin. Építőleg hatsz rám. Megnyugszok, ha veled vagyok.
-Én is így érzek, Maggie. Ki kell találnunk valamit. Megvan! Eljátsszuk, hogy együtt vagyunk. És akkor nem fogja Benit zaklatni.
-Ez jó ötlet. Megtennéd értem?
-Mindent megtennék érted- nézett rá csillogó, vággyal teli tekintettel Martin. Közelebb lépett, felemelte a lány állát, majd megcsókolta. Puhán, gyengéden csak egy pillanatra.
Megan meglepődött, de nem szólt.
-Bocsánat, kissé elragadtattam magam.
-Semmi baj, nem haragszom.
-Maggie, sajnálom, de mennem kell.