Sajnos, még magam előtt is nehezen vallom be, hogy minden nappal egyre jobban hiányzol..
Azt hittem, ha végleg eltűnök abból a világból, könnyebb lesz.. Hát a fenét.. Ahányszor késztetést érzek, a visszatéréshez, annyiszor harapok rá, a szám belsőfelére..
Ma döntöttem!
Visszatérek, és nem foglak elhagyni! Hogyan is tehetném?! Hiszen a lelkem másik fele vagy.. lehet, hogy nem a szebbik, de a nélkülözhetetlen fele!
♥
Kellesz! Teee Átok! :)Drága Csillagom!
Sosem bántanálak meg Téged, erre megesküszöm..
Délután jövök, de addig még ezer dolgom van. :(
Végig velem voltál, tudtad? ♥
Most máris kicsit jobb, mert ismét tudok rólad.. Bár szégyenkezem is, mert felkavartam életed.Nem tudom mi tévő legyek.Az előbb olvasgattam blogod sorait, látom a kietlen, felégett mennyországot, hallom lelked zokogását és tehetetlenül állok. Mit mondjak Drága? Mivel oldjam a fájdalmad Kincsem? Itt vagyok, nem tűnök el.Már nem tűnhetek el.. Annyi minden változott.. Szeretlek,ez az egy nem változott.Minden más azonban igen.Lennék Veled, bújnék reszketőn ölelő,védő karjaidba.Teszem is.Majd.Viharként tombol itt most minden perc,pillanat.Nem így szeretnék Veled lenni.És gondolom Te sem erre vágysz.Persze tudom:állnál mellém, segítenél,itt lennél, akár csendben meghúzódva is.Hagyj nekem időt Élet, hogy úgy valósíthassuk meg álmaink, ahogyan azok megszülettek bennünk .Nem a fájdalommal,és a sérelmekkel teli érintkezéseinkről álmodoztunk tudom. Szeretlek, mindennél, mindenkinél jobban. Most is csak ez számít. De ha most ölelnélek nem az lenne, amire vágyunk.Vigyázz magadra Szívem. Ha már nagyon fájok, szökj a nem is oly régmúlthoz. Halld szerelmes szavaim, lépj be álmainkba. Én is ezt teszem.
Mert még péntek éjszaka azt álmodtam, hogy mögötted állok valami bevásárló kocsis sorban...
Te valami könyvet olvastál.. közelebb lépve, láttam meg, hogy "T.L. A titokzatos őzbak" a címe.. Odaléptem mögéd, és csak annyit mondtam: Hogyan lehet ezzel a címmel könyvet kiadni Wass Albert után?? Mire Te azt felelted, ez jobb, mint az eredeti.. és tovább olvastál..
Így még szombaton eldöntöttem, megkereslek.. lesz ami lesz..Írtam! Annyi mindent írtam, annyi gondolatot szőttem köréd, annyi vágyam, keserűségemet írtam le, hogy még nekem is nehéz volt visszaolvasni.. Akkor reálisnak tűnt, hogy mindazt a fejedre olvassam, de szerencsére, csak csendben odébb álltam... Utólag már tudom, csak hisztis voltam. Kérlek nézd el nekem!
Kincsem! Engem soha nem érdekelt, kivel milyen viszonyt ápolsz, éppen ezért nem is érdekel, hány virtuális lovag ostromolja a lelked bástyáid! Csak az érdekel, Neked mit tudok visszaadni, abból a világból, amit Tőled kapok..
Soha nem titkoltam, mennyire sokat jelentesz, mennyire égtél bele az agyamba, szívembe, az egész lényembe... Igen szerelmes lettem beléd.. Még akkor is, ha egyetlen képet sem láttam, egyetlen illatot sem éreztem, egy lepkeszárnyit sem érinthettelek..
Most nevetek: Hiszen még a nevedet sem tudom... :))
De talán olyan tudás birtokában vagyok rólad, amit kevesen mondhatnak el magukról... ♥
:-((((((. Mindig is tudtam, hogy Te vagy, ki befejezi a gondolataimat. Te vagy lelkem másik fele. Te is végig velem voltál, és itt is maradsz örökre a szívemben. Próbáltalak elnyomni magamban, de nem ment. A sors egy rövid időre elválasztott minket, azért, hogy tisztán lássak. Tudjam viszonyítani a jót a még jobbhoz, és talán tudjam értékelni azt. Értékelni minden pillanatot, amelyet együtt tölthetek Veled. Ígérem vigyázni fogok rá!:-((((((
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése