Relax, kikapcsolódás

Az utóbbi időben kaptam az élettől hideget és meleget is egyaránt. Csak ettől nagyobb baj ne legyen!
A mondás is ezt vallja: borúra derű, rosszra jó, vagy még jobb?
Nos, megoldottam, megoldottuk a problémákat. Megbeszéltük, feldolgoztam, túlléptem rajtuk. Jól van ez így, legalább zajlik az élet.
Rám, ránk fért a pihenés. Néhány napot hétvégén külföldön a hegyekben töltöttünk ismerős társasággal,köztük néhány baráttal.
Szeretem a buszos kirándulásokat. A lényeg, hogy jó messze menjünk, és kényelmes legyen a busz. A társaság nem is tudom, mennyit számít. Ha rossz a társaság én akkor is jól érzem magam. Nem is a cél, hanem az odavezető út tölt el izgalommal. Az elsuhanó, megfoghatatlan táj szépsége, változatossága érdekel.
Az utasok 80%-ával összeszokott társaság vagyunk. Mint egy nagy család, olyan érzés töltött el induláskor. A korosztály, 30-tól felfelé, gyerekek nem jöhettek. Így fájó szívvel, de az én gyermekeim is otthon maradtak.
Úgyis olyan régen, 2-3 éve voltunk már kizárólagosan kettesben a férjemmel. Bevallom, olyan érzés volt, mint ha lelkem másik fele kiszakadt volna belőlem/ a gyerekek/.
Elindultunk. Előkerültek az italok. Pálinka, Jáger, sör.Mi nem iszunk a férjemmel, de azért egy sört elfogadtunk. Utána jöttek a cukorkák, házisütemények. A táj csodálata. Ahogy haladtunk beljebb, egyre magasabb hegyek voltak. Első állomásunk egy cseppkőbarlang, más néven medvebarlang volt. Szép volt, érdekes és hűvös. Tetszett.
Utána már 1100méteren jártunk. Hatalmas fenyők, oxigéndús levegő és hideg. Hideg volt, majdnem fáztunk. Pedig indulás előtt megnéztük a neten, és 20-23fok-ot mutatott. Nem nagyon tettem vastag ruhákat, könnyű nyári felsőket és szoknyát. Gondoltam én kis naív, majd könnyű séták, múzeumlátogatások, shoppingolások lesznek. Meg is volt minden csak kemény túrázások közepette, így a szoknyám és a papucsom maradt a bőröndben. Itt beszereztük az adott hely kínálta jellegzetességeket.
Brenza/sajt és túró keveréke/,áfonya lekvár,som pálinka. Ez tényleg finom volt. Íze a császárkörte likörhöz hasonló, talán a színe is. Maga a növény a Som, a csipkebogyóhoz hasonlít. Persze a pálinka nem 25-30fokos mint a likőrök, hanem 55-60fokosra hagyják, így alattomosan gyorsan az ember fejébe száll.
Este elfoglaltuk a szállásunkat. Ez volt a meglepetés. 1200méter magasan volt a szálloda, egy fenyőerdő közepében. 3emeletes volt, és talán a férjemmel mázlisták voltunk, mert csak mi ketten lettünk a csoportból a legfelső szinten elszállásolva. Kellemesen meleg volt a lakosztályunk, mindennel felszerelve: telefon, minibár, Tv, szekrények, fürdőszoba, Wc, előszoba, szőnyeg, festmények..stb, minden ami kell.
Mint reggel kiderült fűtöttek, azért volt olyan kellemesen meleg.
Mi lettünk a többiek szemében a nászutasok, ezért kaptunk legfelül szobát,hogy ne zavarhassanak bennünket. Haha! És mi ezt ki is használtuk.:-))
Másnapra eső is volt, de délutánra kisütött a nap. Megcsodáltuk a hegyek párologtatását, hatalmasságát, szépségét, egy finom ebéd egy hangulatos kis étteremben, templom-nézések, és sok-sok shoppingolás.
Lett 3dimenziós tájképünk- ilyet még nem láttam,szoknya, amit imádok, bizsuk és persze apró szuvenírek.
Visszafele végig nevettünk a buszon, leírhatatlan volt a hangulat. Fájó szívvel, de nagyon fáradtan értünk haza.
Másnap meglátogatott az ismerősünk, és pletykált, hogy mi voltunk a legjobb társaság a kiránduláson.
Hát..bevallom, ennyit már régen nevettem. Kellenek az ilyen kikapcsolódások. Az élet apró örömei.