2015. augusztus 1., szombat

Kezdem érteni...









Véletlenek ugye nincsenek. Minden okkal történik az életünkben s akkor mikor megérünk arra, hogy fogadjuk. Hogy hogyan az már más kérdés. Nem keresem a miért-eket, bár még halványan bennem lüktetnek a rakoncátlan kérdések. Nem haltam meg, az túl könnyű lett volna, a változással szembe kell nézni, akármennyire is fáj. Látok..olykor látok..előre. Álmokat, gondolatokat...a férjem munkatársainak, s a férjemnek is néha előtte vagyok egy gondolattal, én látom egy bizonyos helyzetben nekik mit kellene tenniük...ők nem...látom, egyre erősebben látom önmagamat külön, egy másik életben...más környezetben. nem biztos, hogy akarom ezt, de már kezdem azt érezni valami lök, taszít az ismeretlen felé. Meg kell tennem..nem tudom miért. Változtatnom kell. Ha itt maradok ebben a helyzetben- megfulladok. Azt hittem örökké tart, s együtt fogunk megöregedni a férjemmel, hiszen én kértem őt az univerzumtól..de megértettem egyenlőre eddig tartott közös utunk..eddig kaptam kölcsön...mindenesetre köszönöm:-))..és erre nagyon igaz ez a zene, amit most találtam..véletlenek nincsenek: Volt egy tánc...


Varga Patrícia 



Sztevanovity Zorán Az elmúlt 30 év - Jubileumi koncert 1993

2 megjegyzés:

  1. Meghalni?Hát ,azt sem olyan könnyű,minden jön a rendeltetett idejében!
    Nincsenek véletlenek az biztos. Szép a zene is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem haltam meg, pedig nem sok kellett volna hozzá. Dec- ben elmentünk a fiammal wellnesezni, szörnyű volt..a tudat, s a képek, halott a szemem, halott a lelkem. Most már jól vagyok. Tudok újra mosolyogni, felálltam, de ha nincs isten, feladtam volna...

      Törlés