Választás

-Tyler! Le vagyok nyűgözve! Nagyon finom volt minden.Egyre jobban főzöl.

Tyler elmosolyodott.

-Bevallom,nem csak az én érdemem.Barbara segített.

Ebéd után beszélgettek,a gyerekek kimentek a kertbe.Egyből megtalálták a cicákat,és velük játszottak.

-Nina,nagyon aranyosak a gyermekeid.Olyan szépek,mint Te! Örülök,hogy megismerhettem őket.

-Köszönöm Barbara.Ők az életem értelmei,meg Will-nézett szeretettel a mellette ülő  férfire.Megfogta,majd megszorította a férfi kezét.

-És eldöntötted már Nina mi lesz?

-Nem egészen.A gyermekek nem tudnak semmit.

Azt tudom,hogy Will-lel akarok élni.Azt nem,hogy a gyerekek nálam vagy a férjemnél maradnak-e.

Nem gondolkozok ennyire előre.

-Jól van Nina,te tudod. A lényeg,hogy boldog légy!

-Az vagyok Barbara-és adott egy röpke csókot Will-nek.

-És Te Tyler? Jól érzed magad?

-Igen.Nyugodt a légkör. Kezdem megszokni.

-Mit terveztek még,merre mentek a gyerekekkel?

-Will  elviszi őket horgászni. Elmegyünk az állatkertbe,meg a vidámparkba.Majd rászánunk egy napot és sétálunk a központban is.

Marinának megcsörrent a mobilja.Matt volt az.

Marina elnézést kért,majd kiment a nappaliból.

-Szia Matt,parancsolj.

-Szia Marja! Csak meg akartam kérdezni,hogy vannak a gyerekek.

-Matt,ne aggódj! Nagyon jól érzik magukat.

Willhelmnél,Barbara fiánál vannak elszállásolva,mert a néninél ennyien nem férünk.

-Akkor megnyugodtam.A lényeg,hogy jól vannak.

-Igen.Holnap megyünk horgászni,Georghi már nagyon készül rá.

-Azt nagyon szereti.

-Tudom,Matt.

-Te jól vagy Mara?

-Igen,köszönöm.Most,hogy velem vannak,meg főleg.

-Vigyázzatok magatokra! Hiányzol…Szia.

-Szia  Matt! Vigyázunk.

Marina megcsóválta  a fejét.Hiányzok? Na,persze.Főleg a kis szeretődnek-gondolom,mennyire.Visszament a többiekhez.

-Na,itt vagyok.Csak Matt volt.

-Minden rendben Marja?

-Igen.

Will magához ölelte Marinát,és arcára cuppanós puszit adott.

Tyler el kezdte leszedni az asztalt.

-Megyek segítek-állt fel Marina.

Barbara ránézett Will-re ezzel a tekintettel:ugye megmondtam?

-Maradj Marina,megcsinálom-felelteTyler.

-Nem! Mi is ettünk,segítek-a lány határozottan felállt,és szedte össze ő is a tányérokat.Will Barbarával kiment a gyerekek után.

Marina mosogatott,Tyler meg törölgetett,pakolt utána.Alig beszéltek.

-Jól vannak a fiaid?-kérdezte Marina  a férfit.

-Igen.Örültem,hogy tudtam velük beszélni.Jó,hogy nagyok már,nem olyan kicsik,mint a tieid,így könnyebb az elválás.

-Aranyosak a gyermekeid.

Erre a szóra lépett be Will.Odament a lányhoz,hátulról átölelte,hozzásimult ,majd belecsókolt a nyakába.

-Úgy bizony,aranyosak,és kedvelnek engem.

-Mivel mindent megteszel ezért,ne is csodálkozz rajta-majd Tylerre nézett.

-Képzeld Tyler! Bemegy velük a medencébe fürdeni,focizik velük,holnap horgászni megyünk,ja,és a lényeg vele alszanak.

Will erre elvigyorodott.

-Aki tud ,az tud-tárta szét a kezét Will. Megyünk cicám?

Cicám?-képedt el Marina.Még soha nem szólította így.

-Még kávézunk-közölte Tyler.Barbara ragaszkodik hozzá.De akkor már nem kell segítened!-fordult Marina felé.Amúgy köszönöm.A gyerekek bejöttek.

-Gyertek,kézmosás-vezette őket Marina a fürdőszobába.

Megitták a kávéjukat,majd felszedelőzködtek.

-Barbara,köszönjük a vendéglátást.Jól éreztük magunkat.

-Tyler,Neked is köszönjük.Megöleltek mindenkit,majd távoztak.

Az öt nap gyorsan eltelt.Voltak horgászni,Georghi és Will fogott is halat,amit Marina másnap megfőzött.

Voltak az állatkertben,a vidámparkban,várost nézni,és shoppingolni is.

A gyerekek minden nap élvezték a medence használatát.

Nem nagyon akartak hazamenni.Megszerették Willt,és Tylert is.Mert néha Will elvitte őket Barbarához.Barbara olyan lett neki,mint a mamája.Figyeltek egymásra.A gyerekek hazautazása előtt elmentek vásárolni.Will vett nekik,amit csak akartak.Georghi Tablet-et kapott,Kitty meg mikrofon-szettet,hogy tudjon karaokezni.És persze mindennap Will ágyában aludtak.

Will minden éjjel meglátogatta Marinát a díványon.Ez a kis pajkosság új izgalmat hozott az életükbe.Utolsó este a gyerekek nehezen akartak ágyba kerülni.

-Anya,csodálatos volt.Jó volt itt együtt.Will bácsi lesz a pótapukánk.

Marina elpirult.A gyerekek rátapintottak a lényegre. Will is megszerette őket. Azért Will Marina férjének is vett valami ajándékot,ne érezze,hogy ő kiközösített.Will hálás volt neki,amiért a karjaiba lökte Marinát.

Marina reggel összepakolta a gyermekek cuccát,megreggeliztek,majd Will levitte őket a határig.Will is megölelte a gyerekeket.

-Hát srácok,jó volt veletek! Gyertek máskor is!

Marina megpuszilta  gyermekeit,átadta nekik a csomagjaikat,majd megölelte őket.

-Vigyázzatok egymásra!

-Mikor jössz Anya haza?-kérdezte kisfia.

-Nem tudom Georghi,majd beszélünk,meg írunk emailt.Legyetek jók!-és letörölte kicsorduló könnyeit.A gyermekeit elvitte a vonat.Szíve ismét nehéz volt.

Will átölelte szerelmét.

-Ne légy szomorú,én szeretlek-és megcsókolta Marinát.

A napok gyorsan teltek.Marina végezte a háztartást,néha benézett Barbaráékhoz.Tyler jól beilleszkedett,megszokta a nagynénit.

Marina még mindig nem tudta,a férfi milyen boltot nyisson neki.

Egyik nap Will ismét rákérdezett.

-Mondd csak édesem,gondolkodtál azon,hogy milyen üzletet szeretnél vezetni? vagy lehetsz a cégnél a titkárnőm is.

-Ez utóbbit nem tartom jóötletnek-felelte Marina.Bizonyára más nők is dolgoznak a cégnél,és sok féltékenység alapja is lehet.

-rendben,megértelek,de tudod,hogyy csak Te kellesz.

-Tudom-válaszolta  a lány.

-Akkor?-nézett rá várakozóan Will.

-Talán egy fehérneműs boltot.Szép,igényes exclusive fehérneműket árulnék.Mellette néhány kiegészítőt:harisnyát,zoknit,combfixet,és kis mennyiségben bizsukat,esetleg hálóingeket.

-Nem rossz ötlet.Szereted ezeket a dolgokat?

-Igen.Mindent ami anyag,színek.

-Jól van,majd még megbeszéljük.

Tyler?

-Jól van.Valamelyik nap beszéltem vele.Beilleszkedett.

-Akkor jó,rendes srácnak tűnik.

Marina bólintott.

-Csak magányos.

-Magányos?Van felesége,otthon .