Idézetek

.

                                                                                        

Szeretem az idézeteket.Olykor elgondolkodtatóak,és meghatóak.

Bár hangulat is kell hozzá,hogy olvassam őket. Most olyan hangulatom van,már egy hete. Barátnak mondott egyének tűnnek el a semmibe. Miért? Senki nem tudja,hiszen nem bántottam őket. Ilyen az élet,emberek jönnek,emberek mennek az életemben.Jól vagyok. Talán túl nyugodt. Hagyom a dolgokat megtörténni Végzem a dolgomat,és csak nézek kifelé a fejemből.Nem gondolkozom. Próbálok nem gondolkozni,mert akkor elszomorodok. Nehéz az élet. Vagy csak mi magunk tesszük azzá? Törődés. Hát igen..az nem törődés,ha egy hete írok több levelet,és arra sem méltat,hogy válaszoljon. Nincs ideje,dolgozik..stb,jönnek a kifogások. Na,igen.De blogot írni van idő.És még ő nevezte magát lelki társnak.érdekes lelki társ az ilyen.Szétfoszlott a semmiben,mint egy illúzió. Igen,nehéz megérteni,de megpróbálom.Valaki kevesebbet van velem,de attól még ott vagyok a gondolataiban...Ahogy Ő is az enyémben.Akinek meg nincs ideje levelet írni,hát ne tegye...DDDD

      

- Mi volt ez? - a kis hercegnő pirulva rezzent össze: Hiszen az ajkad most mondta a legszebbet, most mikor nem beszélt.

- Csak egy csók volt, amit mondtam.
- Nem értelek, beszélj, mi az a csók?
- A csók a szótalan szó, a mondhatatlan megmondása - felelte az idegen.

- Szeretem a mondhatatlant - suttogta a kis hercegnő - mondd meg még egyszer nekem...

‎~Van egy mondat... "Szükségem van rád." De hogyan? És miért? Egyszerűen azért, mert vagy, létezel, élsz. Mert megnyugtató érzés számomra a létezésed. Nem lehet megmagyarázni, hogy miért. De nem is kell. Önzés ez? Egy picit, talán. (...) Ám ha te is ugyanezt éled meg, akkor már nem önzés, akkor valóban igazzá, tisztává, önzetlenné válik a mondat.