A csend

Csend

A csend
Mindenhol ott van,
De ha kimondod nevét,
Hirtelen elillan.
A csend szép.
Ragyogó? Nem épp...
Mit tudod te,
Ki életed hasztalan éled
S nem érdekel az,
Mi körülötted ébred,
S kel életre.
Fátyolos testén át
A nap ezer szikrája
Enyhíti baját,
Aki bizonyára
Sokat szenvede,
De a csend előtte
Tabu, s szent pára.

A csend jelen van
Szívedben,
Mikor senki sem lát,
Kinek szüksége, annak
Jó barát.
De aki becstelen,
S nem érdemel mást,
Annak ellenség,
Ki mindenhol
Rátalál.

Ha szükséged van rá,
Hívjad bátran,
Ő lelked mélyére lát
És tudja, hogy vagy.
Nem látja senki,
De érzi mindenki,
Ha jelen van. Ha nincs
Elég egy pillanat
S elfojtod önmagad,
A csend kincs.
Éjszaka, holdfénynél
Ráborul a tájra,
Ezüstös fenyőerdők
Hallgatnak szavára.
Baglyok huhognak,
Ismerik már Őt,
Még várnak egy kicsit,
Míg megkapják a kimenőt.

A nap első sugara elűzi onnan,
Tovább megy, bandukol.
Hova? és Honnan?
Nem tudja senki,
Nem is fogja, talán.
Ez így van rendjén, szerinted
Igaz ez, vagy talány?

A hétvégém csendesen telt.

Jó volt a csend,de már elég volt. Egy- két óra csend jót tesz ellazít, kikapcsol. De néhány nap csend már magába foglalja a magányt.

A gyerekek elmentek Gyermeknapra. A fiúk horgászni, így egyedül voltam.

Nem gondolkoztam, pedig ilyenkor lehet.

Csak léteztem. Nem tudom, olyan üresnek érzem ilyenkor magam.Nincs gondolat,nincs cél-csak a csend.