Ezt eloroztam valakitől,mert rólam szól...

Bocsánatot kérek a szerzőtől,de ezt elcsórtam,mert rólam szól,és annyira tetszik:-))))


Jean; a darabont, az éjjel megint repült. (N)utópiát járta gondolatszárnyain, le-lenézet az alatta elterülő mélységbe: látott egy angyalszárnyú ördögöt, ki a vízparton lógatta lábait a gondolatok óceánjába, megköszönte MissTI távoli mosolyát, elgondolkozott a hiperkarmás biorobot és eril barátságán… emlékpalackot talált, mely a reményt ringatta a vágy tavában… angyallal diskurált… …majd megérkezett utolsó állomásához: egy kalózhajón vendégelték meg: zsíros kenyérrel, s jó fajta száraz borral (a whisky elmaradt – pedig szeretem…)
- Phirates kapitány! Ön nagyon csinos ma; nem tudtam nem észrevenni szép ruháját!
- Ugyan Jean, ne fáradjon, rólam az evilági üres bókok leperegnek; nőiességem csak egyik fegyverem; ön most nem azért van itt, hogy megvívjon velem; csak (csupán) a lelkét akarom; adja nekem.
(Pfuuu. Ez aztán a szókimondás, kalózos nyers modor…, de … ha már itt vagyunk… el nem futhatunk… ugye?)
- Kapitány :); Ön nem tudja mire vágyik; lelkem üres, csak az van benn, mit a külvilág beletölt, köztük Ön is - egy dobozra vágyik? Nélkülem e doboz más lesz, értéke semmi … de Önnek adom önként, tegye el kardjait. Ki szegény önként ad, ha kérnek; a gazdag őrzi féltve javait. (szánjon meg…gomboljon zubbonyt – kérem…)
- Rendben Jean, akkor játszunk – a lelkét még nem kérem. Tud ön kártyázni? A BlackJack-et szeretem.
- Nem, én azt nem tudok… repülni szoktam, verset olvasni, nézni az eget, hallani a hangot, szeretni a csendet… … de ha megtanít, ám legyen, Önért megteszem.
- Ön angol? Furcsa a nyelv, melyen beszél.
- Nem, csupán idegen…
… és játszottunk reggelig, mert akarta, mert szép volt, mert figyelmes, mert őszinte és bohó; mint a forgószél egy háborgó tengeren – ha vitorládat feszíti a cél közelít; de ha akarja … másképp is tehet.
Ez volt az álom, és most ébren vagyok. Fáj a fejem… miért érzem a madár hiányának súlyát? A paradoxon miért ily erős? Köszönöm eril, az ön madarának szabadságvágya tanított; ha egy barátot kalitkába zárnak… elveszti szárnyait…