Történt egyszer,hogy elhatároztam készítek kecsketúrót. Ugyanis a kecsketejet nem szerettem jellegzetes,húzós íze miatt,és mivel reggel este fejés után volt 3-4liter tej,igencsak felhalmozódott.
A szomszédaszonyom anno,egy idős néni volt,akinek nem volt unokája,és imádta az én gyermekemet. Ha tehette, mindennap , sőt naponta többször is nálam lógott, úgymond babázott.
Ő ajánlotta, segít, készítsek túrót.
-Hát jó..egyeztem bele, mi kell hozzá?
-Menj el a Patikába, vegyél túróoltót, utána elmondom a többit.
Így is tettem. Ha jól emlékszem, Betadine volt a tabletta neve. Ezzel felforraltam a tejet, konyharuhába tettem, 1nap lecsepegett, és kész is volt a túró.
A néni meghalt, nagyon fájt a halála, mert megszoktam, és megszerettem.
Mi meg elköltöztünk.
Ma ismét túrót készítettem, tehéntejből. Persze nem mentem Betadine-ért, hanem megkérdeztem anyósomat, ő,hogy készíti.
-ÁÁÁ..nem kell abba semmi túróoltó, és elmagyarázta, hogyan csináljam.
Megcsináltam, kész a túró, majd mindjárt megy a palacsintába.
De ahogy készítettem, eszembe jutott egy történet. Van egy ismerősöm, aki tetovál.
Mivel nekem is van tetoválásom, eszembe jutott, hogy mennyire fájt, és egy hétig kenegetni kellett valami krémmel.
Pont kommunikáltunk az ismerősömmel. Mesélte estére tetoválni fog. Megkérdeztem tőle.:-És Te is felírod utána a pácienseknek a Betadine-t?
El kezdett nevetni.
-Milyen Betadine-t? Várj, annak nem az a neve.
-Tényleg- feleltem én is nevetve, hiszen a Betadine,a túróoltó:DDDDD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése