Elfogadás II.

Több szem többet lát--Több ember más dolgokra gondol.
Igaz a mondás.
Néhányan olvasva az Elfogadás c.blogomat újabb gondolatokat vetettek fel.
Egy hölgy ismerősöm felvetette ,egyetlen feltétel nélküli elfogadás létezik:az anya-gyermek kapcsolata.
Ez az egyetlen szeretet,ahol mi anyák nem várunk viszonzást az önzetlen szeretetünkért,odafigyelésünkért,törődésünkért,csak úgy adjuk.
A gyermeket mi vállaljuk,akarjuk,és mi hozzuk a világra,életet adunk neki.
Bevallom,kicsit szégyenlem,hogy ez nekem nem jutott eszembe,hiszen én is anya vagyok,és imádom a gyermekeimet.
Értük mindent megteszek feltétel nélkül.
Ma van Anyák napja.
Nagyon jólesett,amikor hazaértünk utunkról,és a gyermekeim pajkos mosollyal elém álltak,kezükben egy szál vörös rózsa és egy doboz Raffaello.
Bevallom,meghatódtam,és jólesett.Jó érzés anyának lenni.Igaz,hogy felelősségteljes és sok lemondással jár,de az ilyen pillanatokért érdemes bevállalni.
Elfogadás....nézzük tovább.Elfogadtam a férjemet,már jó néhány éve. Megszoktam,szeretem,szinte egyek vagyunk.Elfogadtam minden hibájával együtt,mert ő a társam,a szeretőm,a barátom,a mindenem.
De nem mondhatom,hogy feltétel nélkül szeretem,mert vannak elvárásaim vele szemben,mint pl.hűség,törődés,gyengédség,odafigyelés.És ebben az esetben ,amint elvárásokat tá*****unk valakivel szemben,nem beszélhetünk feltétel nélküli szeretetről.
Férfi-nő közötti elfogadás...Azt hiszem,ez a legnehezebb.Hogy ez létezik-e feltétel nélkül?
Talán egy-két ember esetében előfordul,addig amíg nem várunk semmit a másiktól.
Addig ,amíg örülünk ha találkozunk,beszélünk,esetleg írunk egymásnak,örülünk,ha jó dolgok történnek vele.De ha el kezdek többet gondolni rá,én akarok valamit,ő nem,akkor már az egyik félnek fáj az egész kapcsolat,és nem feltétel nélküli.
Jeanhoz visszatérve...ő másra gondol.Úgy érzem az Ego és az érzelmek egyensúlyára,vagy örökös harcára.
Amennyiben teljesen ki tudnánk kapcsolni az Ego-t,az elmét,akkor beszélhetnénk feltétel nélküli szeretetről.Ugyanis,ha nem gondolkozunk,akkor nincsenek elvárásaink,csak az érzelmeinkre hagyatkozunk.Talán ez a feltétel nélküli szeretet?
De ez is csak egy bizonyos ideig tart,nem állandó és ritkán fordul elő....