Folytatás...

Harmadszorra rugaszkodok neki a témának.Jean,kedves barátom,Te jól feladtad nekem a leckét!
Elfogadás...nem is gondoltam elsőre,hogy ennyi mindent magába foglal e szó.Azt tudtam,hogy eléggé összetett tartalmat tudhat maga mögött,de hogy ennyire összetett?
Akik olvassák a blogomat,minden nap hozzátesznek valamit,valami mást,új gondolatot,amire én abban a pillanatban nem gondoltam.
Ez jó,mert közösen gondolkodunk,együtt néhányan alkotjuk az Egészt,abban a pillanatban egységet alkotunk.
Érdekes,amikor olvasom a hozzászólásokat,érzem őket.
Ez számomra új dolog.
Nos,három ember van az életemben itt,akiktől 6-10hónap alatt nagyon sokat tanultam.
Mindegyik mást hozott ki belőlem,de egy dolgot mindannyian kihoztak,az embert.A gondolkodó embert,aki akkor azokban a pillanatokban feltétel nélkül elfogadta őket.
Akkor ezek szerint csak tudok feltétel nélkül elfogadni.
Mindegyik más oldalamat hozta ki,és mindegyik más módon adta át tudását.van,aki közölte a tényeket,érzelmek nélkül,rávezetve,vegyem észre mi a fontos az életemben.Van aki rejtélyesen,titokzatosan,lépésről-lépésre,és végül az utolsó személy a tényeket tárta fel érzelmekkel átszőve.Azt nem tudom,hogy tudatosan,vagy csak spontán tette mindezt.Visszatérve az első két személyre,őket elfogadtam feltétel nélkül,mert nem várok tőlük semmit.Elfogadom,amit mondanak,próbálom betartani,tanulni belőle,és hálás vagyok nekik a figyelemért,az időért,amit rám fordítanak.Jó,hogy itt vannak az életemben.Az utolsó személy..vele már nehezebb.Nagyon sokat tanultam tőle,talán változtam is mások szerint,nyugodtabb,türelmesebb,elmélyültebb lettem.Nem tudom,ebbe így még nem gondoltam bele.Éppen ma tete fel egy illetőa kérdést:mi a fontos,milyennek látom magam,vagy mások milyennek látnak? Nekem az első.Az számít,hogy én mit gondolok magamról.
A tanításai során,ahogy kezdett lelkileg elmélyülni a kapcsolatunk,nálam megjelentek az érzelmek,a tudatos érzelmek.És őt már nem tudtam feltétel nélkül elfogadni.Ilyenkor mi a teendő? Azon gondolkoztam,az életet is el kellene fogadni.Örülni,hogy esélyt kaptunk,és kiélvezni minden pillanatát.Felhőtlenül boldognak lenni,idegesítő,stresszes helyzetek,gondolatok nélkül.Ezt lehet? Amikor nyaralunk,felhőtlenül boldog vagyok.Nem kell időre kelni reggel,nem kell időben lefeküdni/a gyerekeknek sem/,nincsenek kötöt programok,nem függünk senkitől,nem kell dolgozni,és nincsenek kifizetni való csekkek sem.Vagyis nincsenek gondok.Ez is egyfajta elfogadás? Itt elnyomjuk az Ego-t?Talán igen.És milyen jó érzés.Szabadok vagyunk.A szabadság érzése egyenlő lenne az elfogadással?vagy ez is ebbe a témakörbe tartozik? És mi még? A szerelem! Amiről azt mondtam,hogy nem akarom újra birtokolni,érezni,mert utána fáj.Már megint a jövő,a ha.Hallom csak-illúzió barátom szavait:nem a múlt és a jelen,csak a Most számít,a jelen.Nézzek magamba,most,hogy érzem magam?Boldog vagyok.Mert élek,mert szeretnek,mert egészséges vagyok,mert süt a nap,mert tele vagyok szeretettel,mert számomra szép az élet. Tényleg csak ez számítana?a Most,a jelen? Ne gondolkozzak,mi lesz holnap,mi lenne ha...? Visszatérve a szerelemre...a szerelem is nehéz,összetett fogalom.Ez is az elfogadás témaköréhez tartozik?Mert a most-ban a jelenben van.Mert az Ego akkor tényleg ki van kapcsolva,el van nyomva.Ugye a szerelmes ember nem gondolkozik,nem lát,csak érez.Abban apillanatban,annak a pillanatnak él.És felhőtlenül boldog.Szabad! Kötöttségek,kötelezettségek nélkül nem várva semmit a másiktól szeret.Hm..eddig nem így láttam,a szerelmet sem.Csak legyintettem egyet:ááá szerelem,nem kell,mert ha elmúlik fáj,és nem éri meg.Szenvedély.Ez is idetartozik.Kezdem úgy érezni,hogy ez a téma végtelen.A szenvedély pillanatában,érzékelésében sem gondolkodunk,szabadok vagyunk,feltétel nélkül szeretünk,elfogadjuk a másikat.Nem gondolunk a hibáira,a fájó emlékekre,csak a másikra fókuszálunk.érzelmeink vezérelnek,gondolatok nélkül.Itt már nincs jelen az Ego,a tudat. Lelki szerelem...amit annyira keresek.Tudatosan vagy tudatalatt.Ez is idetartozik.itt is elfogadjuk a másikat,és itt még a test sem fontos,csak a lélek.Akkor mégiscsak létezik elfogadás? feltétel nélküli szeretet? Igen! De nem állandóan van jelen életünkben,csak egy-egy pillanatra tudat nélkül.Gondolkodás nélkül nem lehet élni,hiszen az ember gondolkodó lény.Vagy az elfogadás egy másik élet?Élet az életben?