Birtoklás helyett fényadás

Birtoklás helyett fényadás!



A fényadás tulajdonképpen nem más, mint amikor az ember elfogadja egy másik embertársát olyannak, amilyen, és nem akarja őt megváltoztatni. Ez akkor valósítható meg, ha az ember teljesen nyitottá válik, és ezzel felvállalja a kiszolgáltatottság, a sebezhetőség és a védtelenség veszélyét. Az emberek nagy része pont ezért nem mer megnyílni, mert nem szeretne sebezhetővé válni. A fényadás mögött az húzódik meg, hogy az ember minden egyes találkozást misztériumnak, csodának él meg, hiszen minden egyes találkozás a világmindenség történetének egy megismételhetetlen eseménye, ami még soha nem volt és soha nem lesz. Minden egyes találkozást úgy él meg az ember, hogy az egy lehetőség arra, hogy a saját létét, saját életét közvetítse a másik felé, és a másik ember életének és létének csodáját pedig ajándékként befogadja. A fényadás valós és teljes találkozás a másik emberrel.




A fényadás három fő kritériuma:

Az első kritérium az, hogy minden egyes találkozás alkalmával az ember képes a másik felé személyválogatás nélkül odafordulni. Nem érdemes megszabnom, hogy kivel találkozzak, hisz minden kizárással, minden korlátozással tulajdonképpen én leszek szegényebb.


A második kritérium a feltételszabás nélküli odafordulás a másik ember felé. Vagyis nem szabom meg azt, hogy milyen legyen az, akivel találkozom. Nem számít, hogy elfogad-e vagy sem, hogy rokonszenves-e vagy sem. Illetéktelen vagyok a másik milyenségének megítélésében, hiszen amíg nem vagyok tisztánlátó vagy megvilágosodott, addig a másik emberből csak egy piciny részt látok, és ez alapján nem tudom őt helyesen megítélni.


A harmadik pont az, hogy az ember viszonzásvárás nélkül fordul oda a másik ember felé. Minden egyes tett önkéntes ajándék legyen. Legtöbben nem gondolnak bele abba, hogy a viszonzásvárás a másik ember szabadságának semmibevétele, hiszen ekkor én előre eldöntöttem, hogy neki adnia kell valamit cserébe. Ezeken kívül fontos még a teljes odafordulás a másik ember felé, elfogadva őt annak aki, és amilyen.






Az adás hét törvénye:


Csak szabad létező adhat igazán. Hiszen a szeretet a szabadságból születik. Ha valaki kényszerből ad, az nem nevezhető igazán adásnak, az csak egy reakció valamilyen akcióra.


Minden adás ajándék. A viszonzásvárás megsemmisíti az adás lényegét, hiszen cserévé silányítja.


Minden adásban önmagamat adom. Az ember csak önmagát áraszthatja ki, csak önmagából adhat.


Minden önzetlen adásban a létem teljesedik ki. Csak az az enyém, amit odaadok. Hiszen amit az ember már oda tud adni, az már a belsejében megvan, amihez külsőleg ragaszkodik, azt még belsőleg nem birtokolja.


A folyamatos adás –az áradás. Minden egyes adást felfoghatunk úgy, mint a teljesség fényének a felvillanását, az áradás pedig a teljesség fényének a folyamatos ragyogása.


Csak a jót lehet adni. A rossz a jó hiánya, s ami hiány, az nem adható.


Csak akkor vagyok, amikor áradok. A szellem isteni eredetű, és alaptermészete az áradás. Amikor árasztom a szeretetet, akkor nyilvánul meg létem igazi értelme és lényege.











A fényadás imája



Köszönöm, hogy vagy, hogy találkoztunk,

Elfogadlak, akárki vagy akármilyen vagy,

Nem várok tőled semmit.

Nem megváltoztatni akarlak, hanem

Megváltozni akarok általad.

Köszönöm, hogy léted arra indít, hogy túllépjem

Felszíni önmagam,

És a tolakodó lényegtelenen túl felismerhetem a benned

És bennem lakozó Mindenséget,

Azt, hogy a Mindenség szívében egyek vagyunk.