Megtanultam, hogy aki nem keres, annak nem hiányzol és akinek nem hiányzol, az nem szeret. A sors dönti el, hogy ki lép be az életedbe, de Te döntesz arról, hogy ki marad. Az igazság egyszer fáj, de a hazugság újra és újra. Ezért értékeld azokat, akik értékelnek és szeresd tiszta szívből azokat akik viszonozzák...
Szerintem,nem én döntöm el, hogy ki marad. Én csak elfogadom a döntését, megköszönöm,ameddig velem volt, harag és gyűlölet nélkül-elfelejtem.
Minden nő életében van egy pont ahol elveszti önmagát. Lehet, hogy túl reagáljuk a dolgokat, de az is lehet, hogy nem akarunk elveszteni magunk mellől egy olyan embert, aki nagyon fontos nekünk. Az is lehet, hogy ez a legnagyobb félelmünk. Ilyenkor a legnehezebb hinni a jóban, mert ha hiszünk és az ellenkezője történik meg, akkor végleg a padlóra kerülünk... Ilyenek vagyunk. Érzékenyek, törékenyek. És senki sem tud ránk eléggé vigyázni."
Hát..igen. Mi nők nagyon érzékenyek vagyunk, ezért igényelnénk a figyelmet,a törődést, az apró simogatásokat, gyengéd puszikat. De mindig kevesebbet kapun, amire vágyunk. Azzal vigasztaljuk magunkat, áá..más még ennyit sem kap. De,mit érdekel minket más? A lényeg,vagy elfogadjuk ezt, vagy váltunk. Mi nők általában elfogadjuk
.png)
"A rossz dolgok okkal történnek velünk, hogy általuk megismerjük önmagunkat. Rájövünk, milyen erősek is vagyunk valójában, milyen határtalanul tudunk szeretni, mit jelent számunkra: "elveszíteni", megtanulunk "elengedni", feleszmélünk, mi is az, amit valójában, igazán akarunk, és mi az, amit soha többé.A nehéz időszakokat egyszerűen túl kell élni. A rossz után mindig jó jön. Ezért ne félj megélni ami jön, hiszen EZ a TE ÉLETED. És egyszer majd, mikor az unokáidnak meséled életed csodálatos eseményeit, mondhatod: Ez vagyok én, ez volt az én életem. És rájössz, hogy csak a szép dolgokra emlékszel... de azok csak azért történhettek meg veled, mert a rosszakat is átélted."...
Minden nő életében van egy pont ahol elveszti önmagát. Lehet, hogy túl reagáljuk a dolgokat, de az is lehet, hogy nem akarunk elveszteni magunk mellől egy olyan embert, aki nagyon fontos nekünk. Az is lehet, hogy ez a legnagyobb félelmünk. Ilyenkor a legnehezebb hinni a jóban, mert ha hiszünk és az ellenkezője történik meg, akkor végleg a padlóra kerülünk... Ilyenek vagyunk. Érzékenyek, törékenyek. És senki sem tud ránk eléggé vigyázni."
Hát..igen. Mi nők nagyon érzékenyek vagyunk, ezért igényelnénk a figyelmet,a törődést, az apró simogatásokat, gyengéd puszikat. De mindig kevesebbet kapun, amire vágyunk. Azzal vigasztaljuk magunkat, áá..más még ennyit sem kap. De,mit érdekel minket más? A lényeg,vagy elfogadjuk ezt, vagy váltunk. Mi nők általában elfogadjuk
.png)
"A rossz dolgok okkal történnek velünk, hogy általuk megismerjük önmagunkat. Rájövünk, milyen erősek is vagyunk valójában, milyen határtalanul tudunk szeretni, mit jelent számunkra: "elveszíteni", megtanulunk "elengedni", feleszmélünk, mi is az, amit valójában, igazán akarunk, és mi az, amit soha többé.A nehéz időszakokat egyszerűen túl kell élni. A rossz után mindig jó jön. Ezért ne félj megélni ami jön, hiszen EZ a TE ÉLETED. És egyszer majd, mikor az unokáidnak meséled életed csodálatos eseményeit, mondhatod: Ez vagyok én, ez volt az én életem. És rájössz, hogy csak a szép dolgokra emlékszel... de azok csak azért történhettek meg veled, mert a rosszakat is átélted."...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése