Tükör

Lehetsz nagyon messze,
akármilyen távol,
közelemben jársz Te,
ha én úgy kívánom.
Szememben hordozlak,
örök tükör vagyok,
belerajzoltak már
a sugárzó napok.
Gyémánt reggelek
véstek a szemembe,
hogy az éjszakáim
veled teljenek be.
S lehetsz nagyon távol,
akármilyen messze,
csak bezárom szemem,
s itt maradsz örökre.
Ki tudna elvenni
tőlem, ha nem adlak!
Itt vagy te, a legszebb,
így csak én mutatlak.
Igazítsd meg hajad
két szemem tükrében,
úgyis ritkán látod
magad ilyen fényben.

Tudom, a tűzzel játszom,

hisz kopogtatás nélkül jöttem.

De már késő, bent vagyok -

az életedben.

Féltve őrzött múltad

kongva

üvöltik utánam

az elhagyott termek.

Lépteim visszhangja áruló jel,

a kulcs maga.

De még nem tudom,

mit rejt a hetedik szoba.

Ujjam végigfut a porlepte asztalon:

sorokat írok, talán egy verset.

A jelenben hagyott üzenet.

Még egy fahasáb a parázsra,

aztán megyek, és újra álmodom,

ami volt, és ami lesz - veled.

Mert nélküled nincs varázsa

se a mának, se semminek.