Ha állat lehetnék, akkor ló lennék. Ezt már megírtam egyszer, hogy miért: mert szabad, mert büszke, mert okos és ha kell szolgálatkész. Van lelke, és olyan gyönyörű. Lehet előző életemben ló voltam.
A farkasok. Nem nagyon ismerem a farkasokat. Olyan vegyes érzelemmel fogadtam őket. Sem nem rajongással, vagy szeretettel, de nem is utálattal.
Személyesen csak elhunyt, elütött farkassal találkoztam, Romániában a hegyekben. Talán egy kicsit félek tőlük. Mert nem ismerem..és amit az ember nem ismer attól fél. Pl. a betegségektől, a haláltól, a szegénységtől..
De mióta tudomást szereztem róla, hogy a farkasok testhőmérséklete 42fokos, míg az embereké, 36,6..el kezdtem érdeklődni utánok. Akaratlanul is rácsodálkoztam egy-egy apró bundás képére. A tekintetük- az megfogott: mély, sejtelmes, és többet kifejez, mint egy állat.
Mindig ölelésre vágyom. Talán azért írom a hozzám közel állóknak, hogy ölellek. Nálam ez a szeretet, az elfogadó szeretet jele.
Két világban élek. A valóságos életben, és a magam alkotta álomvilágban. Mivel írok, így kell, hogy legyen fantáziám. Nos..az álomvilágot én építettem fel magamnak. Csodálatos..és szerepelnek benne farkasok. Pontosabban egy farkas...lehet álmomban farkas leszek, mint a Twiligh-ban a lány vámpír.
Mert csak így lehetséges az eggyé olvadás...a lélekbeillesztődés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése