Mindenki életében vannak hullámvölgyek. Amikor minden ok, vagy ok nélkül, rossz a hangulatunk, nincs kedvünk semmihez, azt sem bánnánk ha meghalnánk. Ezek vagy a front vagy a valós életünkben előforduló gondok miatt alakulnak ki, esetleg a környezetünk is kiválthatja belőlünk. Mi van ha mind ez együtt van? Káosz.
A Karácsony véget ért. Az idén nem volt zökkenőmentes, mint eddig. Voltak változások az életünkben , amelyek rányomták a bélyegét az ünnep hangulatára. Elmúlt..Jó volt, túl vagyunk rajta.
Tegnap nem volt jó hangulatom. Pontosan nem tudom, hol kezdődött, utána csak halmozódott, pakolódott rá minden. Elhatároztam, nem írok egy darabig, nem jövök ide sem, és a magazinomat sem szerkesztem. Elegem van. Éjjel rosszul aludtam, és alig. Persze, jön a hidegfront, talán ezért. Utálom, ha feszült vagyok. Olyankor nem érdekel semmi, és szegény laptopomat vágnám földhöz legelőször- pedig szeretem. Ő a társam. Vele együtt szerkesztek, írok, alkotok, élem meg önmagam. Vagy tépnék..az írásaimat szanaszét...Ilyen hangulatom ritkán van, de van...
Ma be sem akartam ide lépni. De volt 1-2 óra szabadidőm, és benéztem. Írtam a szomorú hangulatú blogokat sorban. Már vagy háromnál tartottam, gondoltam kiírom belőlem ezt az oktalan, ismeretlen dühöt. És csak írtam, írtam. Egyszercsak kaptam egy levelet az egyik barátomtól. Megkérdezte, valami baj van? Mert csak írod a borzalmas blogjaidat. Mintha egy pohár hideg vízzel arcon locsolt volna Észhez tértem. Nagy vonalakban elmeséltem, mi ez az állapot. Küldött egy ölelést, és én bevallom, meghatódtam. Ha bágyadtan is, de elmosolyodtam. Rádöbbentem, na, akkor itt álljak le, és tisztázzam a dolgokat magamban. Elkezdtem..kicsit jobb.
Köszönöm a törődését:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése