A vonzás

Amire vagy akire sokat gondolunk, azt állítólag képesek vagyunk bevonzani,
elérni. Ez a vonzás törvénye.
Mindig is tudtam, hogy létezik valami más, amely több a társaskapcsolatoknál, több a szerelemnél, és magába foglalja a szeretet fogalmát.
Ez a dolog a lélekpár. Nem a lelki társ, nem a szerelmünk, nem a párunk és nem a barátunk. A lélekpár önmagunkból egy darab.
Javítok, nem tudtam. Sejtettem, éreztem, talán kerestem. Mert ha tudnám, akkor már megtaláltam volna. De mivel ösztönlény vagyok, így csak ösztönösen éreztem. Talán Őt akarom bevonzani, utána sóvárog fájón a lelkem.
A lélekpár az a személy, pontosan abban a személyben lakozik, aki olykor befejezi a gondolatomat, érzi a hangulati megnyilvánulásomat, és vele egymásra, egymásba simul a  lelkünk. Nincs tér, nincs idő, le kell bontanunk egymás személyiség-burkát, akkor érezzük egymást.
Még nem találtam meg, de legalább már tudom, hogy őt keresem...


Én köszönöm hogy magadhoz vonzottál ,mert ugye működik a vonzás törvénye ,talán egy barátot kívántál éppen valakit aki kitölti üres perceid szabad pillanataid :-)
itt vagyok Szia ...





:-)) Talán Te vagy, Te leszel a lélekpárom. Még nem tudom. Olykor magamhoz vonzok embereket, de eltűnnek. Nem baj, mert így utat engednek, hogy ösztönösen tovább keressek. Soha ne köszönj meg semmit. Úgy adok, úgy cselekszek, hogy nem várok érte semmit.
De! Örülök, hogy itt vagy, Nálam, Bennem. Nem tudom, meddig leszel a lelkem lakója, de szeretettel köszöntelek....