Annyian írtunk már a Télről. A vélemények megoszlanak. Van aki szereti, van aki nem, és vannak akik elviselik valahogyan. Most ebben az évszakban járunk.
Nagyon nem szeretem. Próbálom elviselni, átvészelni, átvegetálni- de bevallom nagyon nehéz. Annyira fény-és napfüggő ember vagyok, hogy komoly lelki erőt kell gyűjtsek a tél elviseléséhez. Próbálom áltatni magam, hogy laza(nem túl hideg), gyors telünk lesz, és azt vesszük észre, hogy március van, éled a természet, csivitelnek a madarak, a nap meg-meglebbenti halvány sugarait..stb.
De ez soha nem így van. Ha fekete Karácsonyunk van, akkor a január, február bekeményít, és megmutatja bizony a hó az úr.
Tegnap azt írta nekem valaki, számára a télben a hó a szép. A gyönyörű, fehér, kristályosan vakító hó. Amelyben lehet hógolyózni, hóembert építeni, síelni..stb.
Igen, így leírva meg képről nézve szép is, de megélni?
Hideg. Melankólia, csend, kihaltság...nem kell!
Egyetlen jó dolgo a télben a Karácsony,és nekem mindegy, hogy fekete vagy fehér, a szeretet ugyanúgy érvényesül mindkét verzióban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése