ÉLETRE HÍVNAK (Te vagy)
A lélek aludt valahol, de szólt egy hang: gyere haza!
Ajtót nyitottak nekünk, eltűnt a gondolat ködös fala,
Életre hívnak, létezni tűzben, fényben,
Hogy szeretet legyen a szívben, a vérben,
A mozdulatban, a szóban, s legyen az minden lélegzet,
Amint egyetlen érintéssel mindent átadsz egy másik léleknek.
Te vagy a zene, a tánc és a dal, az éjszaka és a nappal,
Rám tekintesz, megfürösztve könnyeidben mosolygó arccal,
S már tudod, hogy te vagy a szivárvány, a hegy, a rét, a tenger,
Égi s földi út, a szenvedés, a boldogság, a megtalált Ember,
Ki most magához ölel. Te vagy a gondolat, az érzés és a tettek,
Számolt percekben az első s utolsó, s te vagy: a végnélküli kezdet.
Ajtót nyitottak nekünk, eltűnt a gondolat ködös fala,
Életre hívnak, létezni tűzben, fényben,
Hogy szeretet legyen a szívben, a vérben,
A mozdulatban, a szóban, s legyen az minden lélegzet,
Amint egyetlen érintéssel mindent átadsz egy másik léleknek.
Te vagy a zene, a tánc és a dal, az éjszaka és a nappal,
Rám tekintesz, megfürösztve könnyeidben mosolygó arccal,
S már tudod, hogy te vagy a szivárvány, a hegy, a rét, a tenger,
Égi s földi út, a szenvedés, a boldogság, a megtalált Ember,
Ki most magához ölel. Te vagy a gondolat, az érzés és a tettek,
Számolt percekben az első s utolsó, s te vagy: a végnélküli kezdet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése