A sziget

Mary mélyen aludt. Végre stabil ágyon, ringatózás és dobálózás nélkül. Álmodott. Marc-kal sétált, itt Waiti szigetén. Furcsa volt az álom, Marc túlságosan élethűen jelent meg neki. Most nem szeretkeztek. Beszélgettek. Annyira más volt ez az álom...
Mary felébredt. Rendbe szedte magát, és elindult körbe nézni a szigeten. Ismerős hangra lett figyelmes. Mintha Marc-ot hallaná... Már hallucinálok is- legyintett egyet. De azért megfordult.
-Anthony?- nyílt nagyra a szeme.
-Mary Jeanne!
Mary elmosolyodott. A Marc- hasonmás. Emlékszik a nevemre. Odalépett a férfihez, aki lágyan megölelte.
-Nem gondoltam, hogy itt találkozunk újra.
-Én sem. Mi járatban?
-Cserekereskedelem, és elfogyott az élelmünk. Továbbra is bútorban és szőnyegben utazom.
Mary elmosolyodott. Eszébe jutott a csodás szőnyeg a kabinjában.
Tudom. Épp egy órája meséltem Önről Ethelnek, erre Ön megjelent.
-Tudja Mary, a gondolatainknak ereje van. A gondolataink által bevonzunk dolgokat.
Én ne tudnám- gondolta Mary. Marc..vele is így vonzottuk be egymást. Ez a férfi annyira Marc. Bár Marc meghalt...Talán a testvére? Soha nem mesélt a családjáról.
-Merre hajóznak tovább Anthony Kapitány?
-Dohusra megyünk, odaviszünk  árut.
-Dohus?- kerekedett nagyra Mary szeme.
-Ön is arra tart?
-Nem. Csak ismertem egy embert, egy kapitányt, aki ezen a szigeten élt.
-Értem. Minden szigeten élnek általában kapitányok.
Ethel csak hallgatott. Figyelte  a két ember társalgását. Olyan furcsa érzése volt, mintha ez a két ember már régebbről ismerné egymást. Ááá..csak képzelődöm!
-Jól van Anthony, nagyon örültem. Mi is itt vendégeskedünk a szigeten néhány napig, gondolom, még találkozunk! És kezet nyújtott a férfinek.
Az érintés…lehunyta a szemét. Istenem, mondd, hogy ez a férfi nem Marc. vagy talán Marc lelke hasonló testben? Honnan tudhatom, hogy ő az?
A férfi sem akarta elengedni a nő kezét. Olyan puha volt, meleg, és bársonyos.
Mary kivonta kezét a férfiéből. Ethelre nézett, majd sarkon fordult és tova sétált.
Megyek megkeresem a vízesést, úszok egyet, a hideg víz jót fog tenni.
-Jöjjön Anthony, megmutatom Önnek a szigetet. A két férfi belevetette magát a sziget felfedezésébe.


Georgh a fiúkkal  szépen haladt a hajóépítéssel. Lassan , mert aprólékos és pontos munkát követelt az egész. Mindent  az előzetes tervrajzok alapján végeztek. A nők pedig végezték saját feladatukat, a gyümölcsaszalásokat, húsok füstölését, termények, fűszerek betakarítását. Mindenki fejében ott volt a gondolat, a sziget elhagyása. A túlélő gyermekek újra szeretnék látni a szüleiket, barátaikat, rokonaikat. Ez volt a legféltettebb álmunk. Megszoktunk itt a szigeten, Maryéket is megszerették, tudták ha ők nincsenek, akkor már meghaltak volna, mint a többiek. Megvolt itt is mindenük. Hamar elfelejtették a modern technikai berendezéseket. Itt béke volt, csend és szeretet. Mary nem tudta, hogy mit vár a változástól. Hogy a repülőgép lezuhant és maradt két túlélő az is elég változást hozott az életükbe. Előtte megtalálták a kincseket, így tudták, ha hazaérnek Angliába, mindenképpen kiegyensúlyozott életük lesz. csak furcsa lesz visszamenni a civilizációba. Zaj, nyüzsgés, élet. Kicsit félt is tőle, de tudta minden okkal történik. A kincs megtalálása, a repülőgép lezuhanása, a két túlélő és a hajóroncsok- mind mind jelek. Üzenet. Isten azt akarja, hogy a gyerekek miatt hagyják el a szigetet. Megadta nekik néhány évig a paradicsomi életet, a tökéletes boldogságot, de most már menniük kell, más feladatok várnak rájuk. Ha Isten úgy akarja, menni is fognak. Georgh volt az egyetlen, aki nem akarta elhagyni a szigetet.