Dec.21-e

Hát...akkor túléltük. Én egyetlen percig sem hittem a mayák jóslatában. Egyszerűen ebben az egész világvége históriában. Ha jön itt lesz, Most lesz, ráérek akkor tipródni rajta, ha bekövetkezik. Ugyanolyan éjszaka volt, mint a többi. És én remekül és nagyon mélyen aludtam.
Tegnap az egyik barátom megjegyezte, rosszat sejt, érez, vigyázzak magamra. Bocsánat, nem barátom, lelki társam. Az azért ugye több.
Meglepődtem, mert én tegnap is jól éreztem magam. A fiam is ugyanolyan volt, mint eddig, talán a férjem volt kicsit stresszesebb, feszültebb, mint általában.
Ahogy így kijelentette, megkérdeztem, hogy érti ezt? Hogy félt, hogy meghalok, vagy baj történik velem?
-Nem- közölte. Lelkileg hozd rendbe magad!
-Értelek- feleltem neki. Tudta, az utóbbi hetekben mi ért, és min mentem keresztül, érthető, hogy talán kicsit feszültebb voltam.
-Rendben, megpróbálom- nyugtattam meg. Ő félt, szorongott, érdekelte a dec.21. Kérdeztem:- Hiszel benne?
-Csak várom, érdekel, hogy mi lesz.
-Ááá..nem jó. Ne tépelődj! Ha itt lesz, ráérsz akkor gondolkozni rajta. Fogadd el , nincs jövő, sem múlt, csak Most, az örök jelen.
Ő a jövőhöz ragaszkodott, mert célokat kell kitűzni, tervezni, csak van jövő. Nem! A jövőt meg kell élni, érni, akkor az is jelen lesz, vagy is az a pillanat, a Most.
Ezt elsőre nem nagyon értette, és közölte Osho apánk sem tudhatott mindent:-))
Nekem is sok idő kellett, amíg ezt megértettem, feldolgoztam, a gondolatot magamévá tettem.
Nos..élünk, nem lett a világnak vége, nem lett sötétség. Koncentráljunk a számunkra fontos dolgokra és a szeretetre.
Ma 12.30h-kor Ígéretemhez hűen néhány percre Csend-elek...előtte gondolni fogok a belém vésődött emberekre, akik fontosak nekem. Bár nem kell gondolnom rájuk, mert ők bennem élnek...


Az egyetlen ember aki félt ettől az egésztől a családunkban, számon tartotta a dátumot, a fiam volt. Próbáltam nyugtatgatni, ne higgyen benne, ne foglalkozzon vele, de ő magában félt. Néha erről szót is ejtett.
Semmi baj kisfiam, ha jön és meghalunk, a lélekközösségben újra kiválasztalak, és amikor leszületünk ide, akkor is az anyád leszek:-)
A gyermek csak ennyit mondott gúnyosan, kösz szépen!
Reggel megnyugtattam. Látod, élünk. Ne higgy többet az ilyen beszédeknek. Nekem higgy egyenlőre, mert az anyád vagyok:-))