Lélek vihara
Lelkemben már egy ideje vihar él,
nem bírom, úgy kínoz engem.
Boldogtalanság, s egyben boldogság gyötör,
mit érzek, nem tudom, valósak-e.
Fáj minden, mi éltet, kit szeretek
tiszta szívből, ő gyengít el, minden egyes percben.
Sírok éj-nap, de olykor már nem segít,
a könnyek, mik arcomon peregnek, úgy égetnek.
Szívem vérzik, sajog, nem bírja
a kínlódást, mi körülveszi már rég.
Menekülne, de nem mer, fél,
hogy örökre itt hagyná, kit szeretett.
Annyit szenvedett e fiatal szív, s a lélek
tovaszállt, de megérte mer boldog volt egykoron.
Mit érez e kicsi szív, senki nem tudja, nem érzi fájdalmát,
nem hallja senki meg sírását, s mikor darabokra hull,
csak úgy kopog az életem küszöbén.
nem bírom, úgy kínoz engem.
Boldogtalanság, s egyben boldogság gyötör,
mit érzek, nem tudom, valósak-e.
Fáj minden, mi éltet, kit szeretek
tiszta szívből, ő gyengít el, minden egyes percben.
Sírok éj-nap, de olykor már nem segít,
a könnyek, mik arcomon peregnek, úgy égetnek.
Szívem vérzik, sajog, nem bírja
a kínlódást, mi körülveszi már rég.
Menekülne, de nem mer, fél,
hogy örökre itt hagyná, kit szeretett.
Annyit szenvedett e fiatal szív, s a lélek
tovaszállt, de megérte mer boldog volt egykoron.
Mit érez e kicsi szív, senki nem tudja, nem érzi fájdalmát,
nem hallja senki meg sírását, s mikor darabokra hull,
csak úgy kopog az életem küszöbén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése