Gondolatok

Tegnap este kicsit tovább maradtam itt mint szoktam. Egyik kedves ismerősöm érdekes gondolatokat tárt fel.
Pont a nézőpontról és az Igaz-ról beszéltünk. Vajon létezik-e az egy Igaz?
Én eddig nem találtam. Pont azért , mert minden ember más és más, másképp gondolkodunk, más az értékrendünk, és másképp viszonyulunk dolgokhoz. Ő ennyit írt: szép a lelki száguldás, de véget ér, mert olyan, mintha fogságba ejtenéd a másik lelkét. Így ebben a megfogalmazásban még nem hallottam. Elgondolkoztam. Igaz-a van. Ha szárnyalok valakivel a lelkét birtokolom, mert velem van, kisajátítom. Akkor hogy jön ide Osho tanítása, hogy ne birtokolj, feltétel nélkül szeresd? Ha nem rezdül össze a lelkünk nem érzem. Akkor, hogyan szeressem?
A másik mondata pedig ez volt. Egyes emberek boldogan hordják a ruhát, amit kambodzsai kisgyerekek varrnak, mások meg fel sem veszik. Igen, én is felvettem a kínai holmikat. De így, hogy belegondoltam, hogy a fiamtól fiatalabb gyermekek készítik, már én sem hordom szívesen. Ott van előttem a kép, ahogy fáradt szemű vékony karú kisgyermekek dolgoznak.
Mondjuk a világ szerencsétlenségeiről nem én tehetek, és nem kellene, hogy nekem fájjanak....
Arra jöttem rá nincs egy Igaz. Itt a  földi létben nincs, mert minden embernek más az Igaz-a. Talán a tökéletes lélekpárunkkkal lesz az, hogy az én Igaz-am, az enyém, és az én Igaz-am, az övé is lesz egyben..