Szól a szél...

Szól a szél,
ideje lenne megint szállnom.
Hív az éj,
szememre még nem jön álom.

Éjjel érkezem,
a Hold kísér.
Szívből vérezem,
De mondd miért?!

Érzem, hogy köt még az álmunk,
Ez benne van minden mozdulatban.
Éjszakánként összejárunk,
Együtt hullunk el a pillanatban.

Nyugtom nem lelem,
A búcsú oly nehéz.
´Maradj még velem!´
A sötét visszanéz.

A kétség visszaszáll,
Lángként éget a szenvedély.
Keserűség helyre áll,
Mert tudom, erre nincs esély.

Itt hagysz megint a nappalon.
Szállok hát, ha ez kell!
Hogy végleg menj, azt nem hagyom,
De Te se engedj el!

Képed bennem még mélyen él,
De lehet, hogy csak tőlem félsz...
Szám hallgat, csak szemem beszél.
Vagy lehet, hogy csak bennem élsz...

Mindent látni a szem kevés,
Józan ész vak, elérni nem lehet
Hiába érzem, ez csak tévedés.
Elmém maga ellen nem tehet.

Testemet hát elengedem,
Visszaszáll hozzád a lelkem,
Nem tartja fel akadályok sora;
Menni hagy, de el nem enged soha...