Kicsit visszanéztem

Ma van az év utolsó napja. Soha nem szerettem a Szilvesztert. Talán mert utolsó, valaminek a vége, és magába foglalja a búcsúzást, az elmúlást..És én utálok búcsúzkodni. Legszívesebben két kézzel nyúlnék a Nyár után, és bezárnám egy zsákba, hogy örökre itt maradjon nekem, mert szeretem, mert akarom, mert meghalok nélküle- birtoklás, ragaszkodás. Ilyen vagyok.
Soha nem szerettem ezt a napot, talán egy kezemen meg tudom számolni hányszor voltam bulizni. Nekem a Szilveszter nem a nagy bulikat, az önfeledt ivászatot, a zsúfolt tömeget, fullasztó cigarettabűzt és tánctól leizzadt emberek szagát jelenti. Jobban szeretek otthon lenni, a családdal eltölteni, kártyázni vagy jó filmeket nézni. És nem viháncolok ok nélkül, csak bágyadtan mosolygok- próbálom átvészelni ezt a napot is. De mindig is más voltam, mint a társaim.
Az ünnepek előtt a lelki társam írt egy levelet. "Rosszat érzek, vigyázz magadra!"
-Rosszat?- lepődtem meg. Ezt hogy érted? Tudod, hogy nem félek.
-Nem, ne úgy. Erősítsd meg a lelkedet.
Nem foglalkoztam vele, csak legyintettem. Problémák mindig vannak, majd elmúlnak. És ki is ment az intése a fejemből.
Aztán karácsony előtt kezdődött. Először csak egy apróbb gond, utána egy másik, megint egy, és tegnap is. Így rakodott szépen mind, terhelve , nyomva előtte még szárnyaló lelkemet. Feszült vagyok, nyugtalan, mosolytalan, bágyadt, fáradt, kedvetlen. Nincs kedvem írni sem..
Valaki azt mondta nekem: látod, ez a világvége hatása...nem fizikális értelemben kell érteni a pólusváltást, hanem lelkiekben. Az marad életben aki tud uralkodni a szinte már elviselhetetlen feszültségen. Bevallom, próbálom, de nagyon nehéz. Talán egy- két nap és túl vagyok mindenen.
Csak hajnalban értettem meg, tudatosult bennem a lelki társam mondata: erősítsd meg a lelkedet...ez a sok  rossz azért lenne? A pólusváltás miatt?

Boldog Új Évet Kívánok!

Anyaméhben

Anyaméhben

 

Két kis magzat beszélget egy anya méhében:

- Te hiszel a születés utáni életben?

- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?

- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.

- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.

- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.

- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.

- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.

- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?

- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk.
Nélküle egyáltalán nem lennénk.

- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.

- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

Fogadalmak

Új év napján az emberek fogadalmat szoktak tenni. A fogadalom nem ugyanaz, mint az ígéret. Mert az ígéretet be szoktam tartani. Csak olyan dolgot ígérek meg, amit tudom, hogy betartok. A fogadalom..nem szoktam tenni. Talán, mert nem tartanám vagy nem biztos, hogy betartanám.
Tavaly fogadalmat tettem. Hogy leszokok a coláról. Az az egyetlen káros szenvedélyem volt. De mert káros..elveszi a csontoktól a calciumot, sok benne a cukor, hízlal, szénsav miatt gyomorsavat növel és a legrosszabb mellékhatása a doppingolás, pulzus szám növekedés a coffein tartalma miatt. És a veséket is kinyírja állítólag...
Akkor nézzük sorban. Káros, de feleannyira sem, mint a szeszes italok, vagy a dohányzás, vagy a kábítószer. Elveszi a calciumot: igen, de sajtokkal és tejivással pótolható. Sok a cukor benne..szerintem még mindig nem tartalmaz annyit, mint a házi sütemények. Gyomorsavat megnöveli..igen, de víz, vagy tejivással ellensúlyozható. A coffein tartalom..arra nincs mentség.
Szóval..nyáron víz helyett is ezt ittuk, a gyerekek kevesebbet, de volt olyan nap, hogy 4 liter is elfogyott. De ez évben drasztikusan megemelték, a 230- 250 ft-os ár helyett 380- 420ft egy két literes üveggel. Így minden összeállt, hogy azt mondjam nem, leszokunk róla. Mivel egyetlen szenvedélyem volt, így annyit engedtem, hogy hétvégén két liter fogyasztható.
Be is tartottam, 8-10 hónapig. De nem hogy fogytam volna, hanem még híztam. Így feladtam a fogadalmamat, és újra isszuk, ha megkívánjuk.
Hogy teszek-e megint fogadalmat? Igen. Mindenáron felnevelem a fiamat legjobb tudásom szerint. Ha kell véremmel is küzdeni fogok ezért...

Megható

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.
Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.

A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést!
Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.

Annyi mindent tanultam tőletek, emberek...
Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.

Csodás képek

Egy kép annyi mindent kifejez(het), annyi mindent mond annak aki figyel rá. Nem csak rápillantunk szép, és megyünk tovább. Én megállok olykor egy- egy kép előtt, és rácsodálkozok. Pontosabban belemélyedek. Próbálok a kép mögé nézni, mit akar mondani, üzenni másoknak.
Vagy a festő vagy az alkotó belső hangulatát fejezi ki, vagy amit szeretne elérni, vagy lehet egy üzenet is másoknak. Szeretem a képeket. A festményeket, a művészi fotókat, az alkotásokat, mindent ami szép. Egy szép könyvborító, egy szép reklám- plakát, egy igényes meghívó- mind- mind mély benyomást tud tenni rám.
Egyrészt ez a csillagjegyemnek is betudható, mérleg vagyok, minden vonz ami művészet. Másrészt édesanyám is művész volt, festő és ruhákat kreált. Álmodott meg és meg is varrta azokat. Talán örököltem tőle a művészi vénát. Festeni nem tudok, és gitározni sem..varrni igen, és írni. Meg csodás ételeket, süteményeket készíteni. Ez is művészet, gasztronómia.



Ezek a fotók csodásak. Művésziek, és nem giccsesek. A giccs kép az amikor rajzszerű alak, mindenféle csillogó- villogó környezetben be van szerkesztve, beleírva szép napot, szép estét..stb. Azokat nem szeretem, bosszantanak.
De ez a fotósorozat megfogott. Már nem tudom, hol találtam, de elhoztam ide, hogy mindenki lásson benne, amit akar.
Én mit látok...
Gyönyörű tiszta víz, melyen megcsillan a parti, havas fák árnyéka. Visszaverődik, fehéren csillogón. Tél van. A fákat hó, jég borítja, de érdekes a víz nem fagyott be. Gyönyörű kéken tisztán csillog. Csillogás, nem befagyott víz- élet.A fény visszaverődése remény. A tél, a havas fák..hideg, szomorúság, melankólia..de ezt megtöri a víztükör képe, amely ugye nem fagyott be- élet.
A havas fák képe szép, de szomorú..és a mellette levő víz, mégis reményt sugall...életet.

Gondolatok

Tegnap este kicsit tovább maradtam itt mint szoktam. Egyik kedves ismerősöm érdekes gondolatokat tárt fel.
Pont a nézőpontról és az Igaz-ról beszéltünk. Vajon létezik-e az egy Igaz?
Én eddig nem találtam. Pont azért , mert minden ember más és más, másképp gondolkodunk, más az értékrendünk, és másképp viszonyulunk dolgokhoz. Ő ennyit írt: szép a lelki száguldás, de véget ér, mert olyan, mintha fogságba ejtenéd a másik lelkét. Így ebben a megfogalmazásban még nem hallottam. Elgondolkoztam. Igaz-a van. Ha szárnyalok valakivel a lelkét birtokolom, mert velem van, kisajátítom. Akkor hogy jön ide Osho tanítása, hogy ne birtokolj, feltétel nélkül szeresd? Ha nem rezdül össze a lelkünk nem érzem. Akkor, hogyan szeressem?
A másik mondata pedig ez volt. Egyes emberek boldogan hordják a ruhát, amit kambodzsai kisgyerekek varrnak, mások meg fel sem veszik. Igen, én is felvettem a kínai holmikat. De így, hogy belegondoltam, hogy a fiamtól fiatalabb gyermekek készítik, már én sem hordom szívesen. Ott van előttem a kép, ahogy fáradt szemű vékony karú kisgyermekek dolgoznak.
Mondjuk a világ szerencsétlenségeiről nem én tehetek, és nem kellene, hogy nekem fájjanak....
Arra jöttem rá nincs egy Igaz. Itt a  földi létben nincs, mert minden embernek más az Igaz-a. Talán a tökéletes lélekpárunkkkal lesz az, hogy az én Igaz-am, az enyém, és az én Igaz-am, az övé is lesz egyben..

Csak szavak

Szavak..kimondott, leírt szavak, melyek sorba szedve verset öltenek.
Szavak, melyeknek jó volt hinni, s talán mögöttük érzelmet remélni.
De tudjuk a remény csak remél..és hol van még a beteljesülés?
Álomvilág, álom-képek..melyeket szomorú lélek épített. Romba dőlt, mint annyi minden...a valóság más, ebben kell hinnem.
Jó volt olykor olvasni az ígéreteket, az ígéreteket, melyek soha nem teljesültek. Itt vagyok Benned, magadban keress..
Tényleg? Pici gomb zölden villog, még sem ér ide soha az üzenet.
Kedv, remények, képek..isten véletek..én már többé senkinek sem hiszek...

Sors

Ne vess meg, ha vérzem

Ne vess meg, ha vérzem, nem tehetek róla,
Sorsom bűneimet rám késével rótta,
S bár én azokat gyónom szüntelenül,
Egyre csak jönnek az újak, szemtelenül.
Jót nevetvén fricskázzák elfáradt testem,
Átkos korbáccsal verik dühöngő lelkem
S tudom: nem tehetek ellenük semmit sem,
Hát nem mutatok én már nekik fügét sem.
Ne vess meg, ha vérzem, nem tehetek róla...
Nem számítok már e létben semmi jóra...

A lélek vihara

Lélek vihara

Lelkemben már egy ideje vihar él,
nem bírom, úgy kínoz engem.
Boldogtalanság, s egyben boldogság gyötör,
mit érzek, nem tudom, valósak-e.

Fáj minden, mi éltet, kit szeretek
tiszta szívből, ő gyengít el, minden egyes percben.
Sírok éj-nap, de olykor már nem segít,
a könnyek, mik arcomon peregnek, úgy égetnek.

Szívem vérzik, sajog, nem bírja
a kínlódást, mi körülveszi már rég.
Menekülne, de nem mer, fél,
hogy örökre itt hagyná, kit szeretett.

Annyit szenvedett e fiatal szív, s a lélek
tovaszállt, de megérte mer boldog volt egykoron.
Mit érez e kicsi szív, senki nem tudja, nem érzi fájdalmát,
nem hallja senki meg sírását, s mikor darabokra hull,
csak úgy kopog az életem küszöbén.

Kései álom

Azt álmodom, hogy felébredek.
Csak álom volt, mi történt velem.
Ilyen álom nem kell nekem,
Hol a szerelmem elveszthetem.

Azt hallom, amit nem hallhatok.
Szerelmem kér, és én nem hallom.
Miért nem hallom azt, amit kér?
Ha elvesztem Őt, az élet semmit sem ér.

Nem látom azt, amit látnom kéne.
Nem látom azt, amit adnom kéne.
Adnom kéne a szívem neki,
Hogy a bajból ne más, hanem én mentsem ki.

Szeretni kéne, aki engem szeret.
A szerelméért én miért nem teszek?
Mert a szerelem kényes dolog.
Ha későn kéred, meg sem kapod.

Épp ezért, ha szeretni tudsz,
Szeresd a tündért, később hiába futsz.
Lecsap egy aljas rá, mert védtelen,
Nem védtem meg, mikor kérte tőlem.

Becsülném, szeretném, vigyáznék rá.
Elment tőlem! A lelkem ment rá.
Nem tudom, mit tegyek, küldj jelet,
Nem tudok én élni nélküled.

Bölcsesség

Miért van az ember szíve rejtve ...
Egyszer történt, mikor még az emberek kívül hordták a szívüket, mint a legbecsesebb díszüket, hogy egy kisfiú ücsörgött a parányi tó partján. Kezeit teletömködte mindenféle kaviccsal, Azután egyesével a Hullámzó víztükörre vetette őket, egyre messzebb és messzebb. A kavicsok lágy csobbanással merültek el - újból és újból.

- Miért búsulsz Funo? - Egy Kisgyerek ijedten fordította figyelmét a mögé lopódzott alakra, de ijedelme rögvest alább hagyott, mikor a vén remete barázdált vonásaira ismert. Miért is érezte volna tőle, hisz bár Hányszor meglátogatta, Halerum mindig kedvesen, minden földi jóval kínálta.
- Elhagytam a szívem. - Pityeregte, és bánatában újabb kövecske suhant a Toba.
- A szíved? - Csodálkozott a vén Halerum.
- Igen - azt! - Hüppögte. - Elveszítettem, pedig úgy vigyáztam rá, mint a szemem fényére! - Könnycseppet Törölt ki a szeme sarkaiból. A remete lehuppant mellé botját letámasztva és kedvesen rámosolygott. Kezeit összekulcsolta sa feltündöklő fényáradatban. Funo szeme nagyra kerekedett el. Nem tartott sokáig a varázslat, de akár órákig is elnézte volna a varázsló kezeit. És mikor Azok széttárultak - LAM a fiú csodás szíve ragyogott fel benne.

- Megtaláltad! - Kiáltott fel boldogan, és átölelte a remetét. - Szeretlek Halerum! Ezt rá is vésem! Csupa nagy betűkkel! Add, ide kérlek! Ezen túl a legjobban látható helyen fogom hordani, hogy lássák, milyen jó vagy!

Funo vidámsága felhőket szétoszlató sugárként villant fel.
- Tudod mit? - Töprengett a remete. - Hadd válasszam meg én a helyét.
- Rendben. - Egyezett bele Funo. Halerum elmosolyodott és a parányi Szivecske, mint Egyetlen fénypont felemelkedett a tenyeréből - és a fiú mellkasa felé haladt. Funo leplezetlen boldogsággal, Csillogó szemekkel bámult közeledő szíve után, hogy mennyire szép helye is lesz ott, ám Amikor az eltűnt mellkasában, elpityeredett.
- Hééé! De ott nem látja senki sem! Hogyan fogják megtudni az emberek, hogy mennyire szeretlek? - Értetlenkedett.
- Figyelj rám Funo. - Az öreg megérintette a könnyes arcot és elmosolyodott. - Nem kell, hogy tudja a világ, mennyire szeretsz. Elég, ha te tudod és az, akit a szívedbe zársz. Mondd el bátran annak, akit belevésel: Szeretlek! Így már nem fogod elveszíteni sosem, mert benned él tovább - és ezt már nem veheti el senki sem.
Funo eltöprengett a remete válaszán, majd az utolsó kavicsot is eldobta és vidáman felugrott.
- Köszönöm Halerum! - Nagy puszit nyomott az öreg vénséges arcára, majd egy pillangót meglátva utána futott. Halerum pedig csak bámult a Távolodó gyermek után és mosolygott - majd egyszer megérti.
Azóta szív nem hordatik kívül, csak a csendes melyben vésődnek fel rá a nevek - újból és újból.

Egy ölelés

Mindenki életében vannak hullámvölgyek. Amikor minden ok, vagy ok nélkül, rossz a hangulatunk, nincs kedvünk semmihez, azt sem bánnánk ha meghalnánk. Ezek vagy a front vagy a valós életünkben előforduló gondok miatt alakulnak ki, esetleg a környezetünk is kiválthatja belőlünk. Mi van ha mind ez együtt van? Káosz.
A Karácsony véget ért. Az idén nem volt zökkenőmentes, mint eddig. Voltak változások az életünkben , amelyek rányomták a bélyegét az ünnep hangulatára. Elmúlt..Jó volt, túl vagyunk rajta.
Tegnap nem volt jó hangulatom. Pontosan nem tudom, hol kezdődött, utána csak halmozódott, pakolódott rá minden. Elhatároztam, nem írok egy darabig, nem jövök ide sem, és a magazinomat sem szerkesztem. Elegem van. Éjjel rosszul aludtam, és alig. Persze, jön a hidegfront, talán ezért. Utálom, ha feszült vagyok. Olyankor nem érdekel semmi, és szegény laptopomat vágnám földhöz legelőször- pedig szeretem. Ő a társam. Vele együtt szerkesztek, írok, alkotok, élem meg önmagam. Vagy tépnék..az írásaimat szanaszét...Ilyen hangulatom ritkán van, de van...
Ma be sem akartam ide lépni. De volt 1-2 óra szabadidőm, és benéztem. Írtam a szomorú hangulatú blogokat sorban. Már vagy háromnál tartottam, gondoltam kiírom belőlem ezt az oktalan, ismeretlen dühöt. És csak írtam, írtam. Egyszercsak kaptam egy levelet az egyik barátomtól. Megkérdezte, valami baj van? Mert csak írod a borzalmas blogjaidat. Mintha egy pohár hideg vízzel arcon locsolt volna Észhez tértem. Nagy vonalakban elmeséltem, mi ez az állapot. Küldött egy ölelést, és én bevallom, meghatódtam. Ha bágyadtan is, de elmosolyodtam. Rádöbbentem, na, akkor itt álljak le, és tisztázzam a dolgokat magamban. Elkezdtem..kicsit jobb.
Köszönöm a törődését:-)

Kalózkarácsony- befejezés

Nem engedem! Mit képzel? Nincs joga hozzá!- csattant fel magában. De a férfivel szemben tehetetlen volt. Tekintete belemélyedt a férfiébe. Mintha  a férfi fájó lelkét nyugtatná. Na, nem! Még egy Marc! Nem és nem! Mary nyugalom. Nem bánt, csak néz- szólalt meg a belső hangja.
Alexander elmosolyodott.
-Engedje el magát Mary, nem bántom. Hagyja, hogy segítsek. Enyhíteni akarom a  fájdalmát. Maryt különös érzések kerítették hatalmába. Ez a férfi belém lát. Nyitott könyv vagyok számára. Már csak az hiányzik, hogy mindjárt felsorolja az életem főbb állomásait.
-Mary, lazuljon el. Nyugodjon meg, ne ellenkezzen!
Mary így tett. Mély lélegzetet vett és megnyugodott. A lelki fájdalma enyhült. Nem gondolt Marc-ra. A férfi ellazította, körül ölelte, simogatta  a lelkét.
Miután elmúlt az érzés, Mary csipegetett pár falatot. Alexender nem vette le a szemét róla.
-Mire kíváncsi?- nézett a férfire.
-Semmire. Eleget láttam. A többit el fogja mondani, amikor majd jónak látja.
-Szép ez a sziget. Kellemes a levegő, a vízesés csodás.
-Igen. Magam is azért maradtam itt. Megfogott.
-Nem vágyik vissza, ahol előtte élt?
-Nem. Tudtam, hogy egyszer el fog jönni a lelkem másik fele. Tudtam, hogy mit fogok érezni. És Mary, bármilyen hihetetlen, Ön a lelki társam.
Mary belecsípett a kezébe. Ébren volt, nem álmodott. A férfi vagy be van lőve vagy bolond. Normális ember nem mond ilyet egy nőnek, akit alig ismer.
Vagy..minden nőnek ezt mondja aki idetéved a szigetre, és így csalja az ágyába őket.
-Nem, nem. Öt éve nem tévedt ide senki.
Na szép! Megint, vagy állandóan belém lát?
-Kedves Alen! Fáradt vagyok. Lepihenhetnék valahol?
-Természetesen. A házam az Öné is, jöjjön!
-Ööö..azt akarja mondani, hogy egy szobában aludjak Önnel?
-Nem. Átadom, amíg a szigeten tartózkodnak.
-Óhh, köszönöm. Megérkeztek. A férfi előre engedte. Belülről elég tágas volt.
Mindenféle kőből készült dísztárgyak sorakoztak a szobában.
-Szép!
-Igyekeztem. De most hagyom pihenni.
Mary ledőlt az ágyra. Istenem, hova kerültem? Már megint mit érzek a férfi iránt? Chris, Anthony, most ő? Akkor kibe költözött Marc? Anthonyba vagy Alexanderbe? Már maga sem értett semmit. Elaludt. És álmodott. Álmában Alexanderrel szeretkezett. Annyira gyengéden, annyira meghatóan, hogy végig könnyezett....

Hiány

Van amikor minden tökéletes. Mindenünk megvan, minden esemény az elképzeléseink szerint alakul, és mégis hiányzik valami. Valami megmagyarázhatatlan dolog, esemény. Amiről magad sem tudod, hogy mi az. És mégis ürességet érzel, ott legbelül.
Próbálsz figyelni a körülötted történő eseményekre. Elvégzed monoton a feladatokat, a teendőket, próbálsz mosolyogni. De ott bent, legbelül mélyen mégis magányos vagy. A lelket ordít, könyörög, sóvárog...valamiért, vagy valaki után. Benne van minden gondolatodban, tulajdonképpen még sincs veled. Érzed, érted, és mégsem érintheted..nem láthatod, nem tudsz elveszni a tekintetében, és meghalni a karjai között...Nem érezheted ölelő karjai szorítását, bőrének forró perzselését. A tied de mégsem az:-((

Relax

Véget ért a Karácsony. Ahogy indult, a vége jó lett. Pontosabban kis apró incidensek bontották meg a hangulat szépséget. A gyerekek vitája, veszekedése- bosszant. De gyerekek, nem várhatjuk el tőlük, hogy mindent tökéletesen csináljanak, mikor mi felnőttek is követünk el hibákat. Felraktam az ajándékaimat, ágytakarót az ágyra, hogy anyósom örüljön. De bevallom, annyi van, hogy ezt most csak az Ő kedvéért tettem. Szép, puha, piros mintás..még éppen-éppen illeszkedik a narancs- fehér színvilágba. De örömmel adta, és soha nem nézem, hogy mit, mert a lényeg a szándék.
Főzni nem kell, mert tegnap főztem, és még itt a sok- sok sütemény is. Tele vagyunk, beteltünk. Érezzük, hogy enni kellene, de mit is, mert nem kívánunk semmit. Ma ilyen ünnep utáni nyugis hangulatunk van. Majd mindjárt gyertyákat öntünk a fiammal, mert lázban ég...utána kártyázunk, és filmet nézünk. Megnézzük a Gésa emlékiratait. Már régen láttam..Jó, hogy nincs hó. Nincs hideg, bár köd az van.
Nem is tudom, ha nem lenne családom, mit csinálnék egy magamban. Halálra unnám magam. Néha jó a magány,a  csend, de csak ilyenkor érezzük, mit jelent az otthon melege....

Kalózok karácsonya- folytatás

A sziget szép volt. Pálmafák, liánok, gyümölcsök, és egy- két majomfajtát is láttak. Ahogy haladtak beljebb, kezdett zavaró lenni a csend. Valami nem stimmel- gondolta Mary. Rossz előérzete volt. Hirtelen megszűnt a növényzet- gyűrű, és egy csodálatos vízesés előtt találták magukat. -De szép!- ámultak el néhányan. Mögöttük halk léptek nesze bontakozott ki a  csendből. Hátra fordultak. Emberek kifestett arcokkal vették körül őket.
-Benszülöttek- nyilallt bele Marybe a felismerés. Add Uram, hogy ne legyenek emberevők!
Egy férfi kivált a törzs gyűrűjéből. Magas volt, sötét szemű, de a bőre színe világosabb volt, mint a többieké. Az ő arca is ki volt festve így takarta arcának vonását. Valami érthetetlen nyelven szólt hozzájuk. Mary előrelépett. Meghajolt a férfi felé, majd a saját nyelvén angolul szólt a férfihez.
-Mary Jeanne vagyok. A parton látható hajó kapitánya. Eltévedtünk. Nem tudtunk a sziget létezéséről, véletlen bukkantunk rá. Békés szándékkal vagyunk itt, nem akarunk bántani senkit. Ha elengednek, azonnal tovább hajózunk. A férfi nem értette Maryt. Csak nézett rá sötét szemeivel. A tekintete értelmet, és bizalmat sugárzott. Mary nem félt. Elmosolyodott. A férfi is.
-Hát jó...nem ért engem. Nem tudok az Önök nyelvén Tehetetlenül széttárta a karját. Akkor elmegyünk!- és megfordulni készült., amikor erős kéz szorította meg a karját.
Kérdőn nézett a férfire.
-Maradhattok. Látom, békés szándékkal vagytok itt. Szívesen látunk a szigeten Mary Jeanne. Mary megkönnyebbült. Érti a nyelvünket. Hála az égnek! És gondolom, nem emberhússal táplálkoznak.
A férfi olvasott a nő gondolataiban. Elmosolyodott.
-Nem táplálkozunk emberhússal, nyugodjon meg. Nem bántjuk Önöket! Van itt minden, a sziget jól el van látva.
-Jöjjön velem!
Mary a meglepődött legénységhez fordult.
-Maradunk. Holnapután úgyis karácsony lesz. Itt töltjük. Ne féljetek, menjetek, nézzetek körül! A legénység oszladozni kezdett. Mary a férfivel maradt.
-Alexander a nevem. De a többiek csak Alen-nek szólítanak. Jómagam is úgy tévedtem ide, kb. öt évvel ezelőtt. Megszerettem a helyet, a törzs elfogadott. Jól érzem itt magam.
-Amúgy merre tartanak?
-Nem rég hagytuk el Dohust.
-Értem. Gondolom, éhes. Jöjjön!- és egy árnyékos helyre vezette., ahol az asztal roskadásig meg volt rakva minden élelemmel(mint a mesében)- gondolta Mary. Mary nem volt zavarban. Ő soha nem félt. Akkor félt utoljára, amikor Marc a tengerbe veszett.Az emlék-kép hatására árnyék suhant végig az arcán.
A férfi látta, érezte. A nőnek nagy fájdalma van. A lelke halott. Ugyan néha mosolyog, de fáj a szíve, sérült a lelke. Érezte. Érezte a nő fájdalmát. Rákapcsolódott a nő érzéseire, lelki világára. Mary nem értette, mit érez, és miért. Annyit érzett, hogy a  férfi kutat benne. Belépett az ő világába....

Az ünnep

Az ünnep...ma már vége, aztán pár nap múlva jön a másik kettő, a Szilveszter és újév napja. Azokat már nem szeretem. Szilveszter tulajdonképpen a  bulik az ivászat ünnepe, én meg soha nem voltam egyiknek sem híve. Így szép csendesen otthon, vagy a rokonságnál töltjük el.
A karácsonyt annyira vártam. Aztán az idén nem éppen olyan hangulatot hozott, amilyet szokott. Voltak mélabús gondolatok a fejemben.
Szenteste az ajándékbontásról szólt. Mindenki szép ajándékokat kapott. Persze legjobban a gyerekek örültek. Velük egész este ment a kártyajáték..Aztán első napján kártyaparti a férfiaknak..mi nők, meg a konyhában női klubot nyitottunk. Jó volt..együtt voltunk azokkal , akikkel csak egy- egy köszönés erejéig találkoztunk az év folyamán. Ma még jönnek a rokonok, utána holnap minden visszazökken a  régi kerékvágásba. Annak külön örülök, hogy nem volt hó. Tegnap gyönyörű napsütésre ébredtünk, tavasz a  télben..és ennek úgy örültem..

Gömbök násztánca

A fenyőfa csodás díszekkel , sújtásokkal pompázott a nappali sarkában. Szinte minden tekintetet magára vonzott, mintha ezt sugallná: nézzetek rám, egyedül vagyok, mégis pompázok, boldog vagyok. Szeretetet, melegséget, fényt adok.
Minden egyes díszben jelen van egy aprócska szeretet. A feldíszített fán  többféle színben pompáztak az üveggömbök. Fellelhető volt rajta arany, ezüst,zöld, lila, fehér, piros és kék változat. A piros és a kék egymás mellett helyezkedett el. Felfüggesztve lógtak egymás mellett. A huzat hatására olykor megérintették egymást megnyugtatva a másikat: itt vagyok, és itt leszek mindig Veled, melletted. Vigyázok Rád, szeretlek.
Bár ellentétes színűek vagyunk, piros és kék, mint a férfi és a nő, mégis tökéletesen kiegészítjük egymást. Te vagy a párom, a társam, az életem, a mindenem- szólalt meg a piros gömb.
A kék közelebb húzódott hozzá, hogy kerek gömbteste érinthesse, érezhesse társa jelenlétét.
Én is szeretlek. és vigyázok Rád. Ha majd az ember leszed minket innen, és beletesz egy dobozba, mert véget ér a Karácsony, úgy fogok helyezkedni, hogy ott is melletted lehessek. Óvhassalak, vigyázhassak Rád, és szerethesselek az idők végezetéig.
A piros gömbnek ezekre a szavakra megrepedt kerek gömbteste, de csak kívülről.  Hogy magába fogadhassa társát, a szerelmét, és így egyesüljenek a szeretet mámorában. Összetartoztak. Soha többet nem akartak szétválni, kizáródni a másikból

A kalózok karácsonya

Maryék még mindig a tengeren lavíroztak. Elhagyták Dohust, és csak céltalanul bolyongtak. Mary ráért. Nem volt senkije, csak a hajója, a Red Rainbow. Ideje meg végtelen. Semmi nem zavarta meg belső nyugalmát. Marc meghalt, legalábbis itt a földön kilépett az életéből. Mary már többször meg akart halni, hogy újra együtt lehessen szerelmével, lélekpárjával, a férfivel, aki a mindenséget jelentette neki. De Isten úgy látszik számára más szerepet szánt. Ő életben maradt..még nem jött el az idő, hogy ő is távozzon a földi létből. Talán ez is egy újabb próbatétel számára, hogy tanuljon, hogy fejlődjön, és hogy feljebb léphessen azon a bizonyos létrán.
Marc, a férfi ismét eszébe jutott. Nem is kellett, hogy eszébe jusson, hiszen mindig ott volt benne, a része volt.
Hát jó...két nap és Karácsony. Mary szerette a karácsonyt. Visszaemlékezett. Amikor még kislány volt szülei a nappaliban hatalmas fenyőfát állítottak fel, amely ragyogott, csillogott a sok dísztől. Az összes dekoráció, a gömbök, a díszek, a terítők, a gyertyák minden fehér- piros volt. A fenyő illata átjárta az egész nappalit. Elmosolyodott. Valószínű, hogy itt tölti a Karácsonyt egyetlen társa, a hajója biztonságában. Sem hajó a láthatáron, sem egy sziget, nem nagyon volt kilátásuk a változásra. Elővette a hajónaplót és írni kezdett. Azt nagyon szeretett. Ilyenkor kikapcsolt, megszűnt a külvilág és csak az írásra összpontosított, amely átvezette egy másik világba, vagy a múltba. A közös múltjukba Marc-kal. Soha nem gondolta volna, hogy ennyire lehet szeretni valakit, testestől- lelkestől , elfogadni és együtt létezni a szeretet mámorában. A toll kiesett a kezéből és mosollyal az arcán aludt el, a múltban járt. A múltnak azon a részén, amely akkor abban a pillanatban szép volt. Erőteljes kopogásra ébredt.
-Igen?- szólt ki bágyadtan.
-Kapitány! Kapitány! Sziget a láthatáron!
Mary felpattant az ágyából.
-Azonnal megyek!
Gyorsan felöltözött, rendbe szedte magát, majd a fedélzetre sietett. Néhány mérföldnyire szárazföld vonalai rajzolódtak ki.
-Hm...lepődött meg Mary, és a térkép fölé hajolt.
A térkép nem jelöl semmit, semmilyen szigetet. Ez érdekes.
-Megnézzük, vagy változtassunk irányt?- kérdezte az első tiszt.
-Megnézzük! Lehet, hogy lakatlan és tele van kincsekkel. Ha meg nem, akkor feltérképezzük.
-Ezidáig rendben. De mi van, ha nem fogadnak szívesen minket? Akkor leigázzuk őket?
-Csak ha muszáj akkor harcolunk.Önmagunk védelmében. Ok nélkül csak kedvtelésből, nem ölünk embereket.
-Értettem- felelte Thomas.
Néhány óra után a hajó kikötött. A legénység óvatosan lépett ki a partra.
Elől Mary ment az első tiszttel. Csendben haladtak előre. Egyenlőre semmilyen mozgást nem észleltek.


Folyt. köv...

Változás, változtatás

Mindennap történik valami az életünkben, velünk, bennünk. A változás elkerülhetetlen. Jön és el kel fogadni, ha tetszik, ha nem. A túlélés érdekében igen. Már csak két nap, és itt van a karácsony. Lassan minden kész lesz, hogy az ünnep teljes lesz.
Ilyenkor megnyugszunk, boldogok vagyunk, tele vagyunk szeretettel.
Eszembe jutott a korcsolyázás. Olyan jó lenne siklani a jégen, a téren jó zene szólna, közben megállni és forralt bort vagy teát inni. belelehelni a másik átfagyott ujjacskáit..de nem tudok. Sem korcsolyázni, sem síelni, és gitározni sem. Ezek kimaradtak az életemből.

Korcsolya régen és most

Az első korcsolya használata a régmúltba, a régészek szerint egészen a korai kőkorszakra nyúlik vissza. Valószínűleg a jeges területeken a gyorsabb és biztonságosabb mozgás igénye miatt született meg ez a találmány. A korcsolyáról szóló első adatok az északi országokból származnak, később elterjedt az egész világon. A korcsolyát, mint szórakozás először Hollandiában használták.
A mai korcsolyának az őse alakját és anyagát tekintve is teljesen más volt. Kezdetben rénszarvas vagy ló csontból készült, amit eleinte nem rögzítettek a lábukhoz, hanem a talpuk a csont redős érdességén tapadt meg, később a csontot átfúrták és bőrszíjakkal a lábukhoz kötözték. A középkorig csak az egyik lábukon használtak korcsolyát, a másikkal lökték magukat. Az 1300-as években megjelent a fából készült korcsolya, melynek foglalatába vasdarabot is tettek.
Írásos emlékek bizonyítják, hogy már ekkor rendeztek versenyeket, két csoportra osztva a jeges tavon hajlított botokkal hajtották a labdát. Valószínűleg ez lehetett a jégkorong elődje.
A XIX. században jelent meg az első fémből kovácsolt korcsolya, majd az acélkorcsolyák ipari gyártása is megkezdődött.
Napjainkban sokféle korcsolya típus kapható az üzletekben. A műkorcsolyázók jó minőségű acélból spiccen rovátkolt korcsolyát használnak. A jégkorongozók számára, rövidebb, ívesebb kerek spiccű acél-éles korcsolyákat gyártanak. A gyorskorcsolyázók korcsolyája alacsonyabb szárú és hosszabb egyenes éle van, ami elősegíti, hogy sokkal gyorsabban nagyobb távot tudjanak megtenni.
Ha te is kedvet kaptál a korcsolyázáshoz, akkor látogass el egy műjégpályára barátaiddal, családoddal. Kesztyűt, sapkát ne felejtsd el magaddal vinni!

Az országban is több helyen van műjégpálya:

Budapest
Zalaegerszeg
Szeged
Szombathely
Tatabánya
Pécs
Sopron
Paks
Miskolc

Valamikor régen...

Ha állat lehetnék, akkor ló lennék. Ezt már megírtam egyszer, hogy miért: mert szabad, mert büszke, mert okos és ha kell szolgálatkész. Van lelke, és olyan gyönyörű. Lehet előző életemben ló voltam.
A farkasok. Nem nagyon ismerem a farkasokat. Olyan vegyes érzelemmel fogadtam őket. Sem nem rajongással, vagy szeretettel, de nem is utálattal.
Személyesen csak elhunyt, elütött farkassal találkoztam, Romániában a hegyekben. Talán egy kicsit félek tőlük. Mert nem ismerem..és amit az ember nem ismer attól fél. Pl. a betegségektől, a haláltól, a szegénységtől..
De mióta tudomást szereztem róla, hogy a farkasok testhőmérséklete 42fokos, míg az embereké, 36,6..el kezdtem érdeklődni utánok. Akaratlanul is rácsodálkoztam egy-egy apró bundás képére. A tekintetük- az megfogott: mély, sejtelmes, és többet kifejez, mint egy állat.
Mindig ölelésre vágyom. Talán azért írom a hozzám közel állóknak, hogy ölellek. Nálam ez a szeretet, az elfogadó szeretet jele.
Két világban élek. A valóságos életben, és a magam alkotta álomvilágban. Mivel írok, így kell, hogy legyen fantáziám. Nos..az álomvilágot én építettem fel magamnak. Csodálatos..és szerepelnek benne farkasok. Pontosabban egy farkas...lehet álmomban farkas leszek, mint a Twiligh-ban a lány vámpír.
Mert csak így lehetséges az eggyé olvadás...a lélekbeillesztődés...

Mit érzek?

Könnyed vagyok, lebegek..Olyan érzés, mintha nem is itt lennék. Talán egy másik világban. Nincsenek gondolataim, nincs idő, nincs tér, csak Te és én...
Nem kell, hogy szólj..nem kell, hogy fizikai valódban itt legyél velem, elég csak mélyen magamba néznem, és érezlek.
Bennem élsz, bennem laksz, belőlem vagy egy darab. Már nem érzem a sóvárgást lelkem hiányzó darabja után, mert teljes, egész, tökéletes, így kerek...Boldog vagyok, és teljes az életem:-))

Lebegés...

Álom-habokba merítem a lelkem
mosoly hullámain békére leltem
- félig álom, félig ébredés -
súlytalan, könnyű lebegés
nem küzdök tovább az árral
szemben, csak ringatózom
csendben, akár víz tükrén
hintázó falevél, s lelkem
valahol majd partot ér:
még nem tudom, hogyan és
miképp, de megtalálom a
...Boldogság Szigetét...

Parázs- lélek

Szállingózik a hó. Az ég alja sötét, beborult. Nyom is a fejem, rendesen. Álmos is vagyok, pedig jól és mélyen aludtam. Még álmodtam is. A családommal. Hétvége van..Persze, mint mindig most is millió dolgom van. De arra van idő, amire szakítunk magunknak. Így most írok, utána az utolsó helyiséget takarítom, és kész vagyok a 170négyzetméter átrágásával...
Szeretnék szépet alkotni. Valami meghatót, valami olyat, ami magával ragadja az emberek fogékony lelkét, könnyeket csal a  szemükbe. Már néhányszor megtettem, egy-két írásommal. Ők megérezték, átélték, amit én akkor éreztem. Ezért is szeretek írni. Adok. És kapok. Érzelmeket, biztatást, véleményeket, törődést, figyelmet, szeretetet.

Parázs- lélek

Élem a hétköznapok szürkeségét. Monoton a munka, a háztartás, a mindennapi teendők sora. Lelkemben olykor ordít a magány. Valaki kell, valakire, vagy valamire vár.
Töltse már be az űrt, múljon el a kínzó sóvárgás!
Még él a parázs. Gyengén pislákol a láng. Hideg van, és halott magány.
A parázsban ott van a remény, a vágy, a sóvárgás, hogy újra égjen, támadjon fel a láng. Nem akarok pislákolást. Tüzet akarok! Égő szenvedélyt! Perzseljen, marjon szét, égessen a láng!
Itt vagy velem. Itt vagy nekem. Megtaláltalak. Nem engedlek el! Minden vagy nekem.
Égő, kínzó  lelki társ....

Részeddé

Amikor Részeddé születek... [+16]
Feszít a tér…
Vággyá halmozódik
minden lélegzetbe font óhajom.
Nemes érzékiségbe húzol
közel Magadhoz,
hátam mögött irányoddá válok.
Erőd selyméhez kívánkozom,
mely valóságom legszebb égisze.
Hozzám simult nyugalmas tested
birtokába vesz,
akár zárját a kulcs,
kinyitsz.
Megfeszült izmaink közt
buja csókok siklanak,
mint kezed melleim domborulatain.
Szinte meg-megállsz,
lassan kóstolod forró nedvességem.
Gyönyört sír köröttünk a tér,
alig hallható lélegzeted
teljességem ostromolja.
Ízlelt ritmusunk hatalommá andalít,
s e forró gyengédségben
Részeddé születek.

Dec.21-e

Hát...akkor túléltük. Én egyetlen percig sem hittem a mayák jóslatában. Egyszerűen ebben az egész világvége históriában. Ha jön itt lesz, Most lesz, ráérek akkor tipródni rajta, ha bekövetkezik. Ugyanolyan éjszaka volt, mint a többi. És én remekül és nagyon mélyen aludtam.
Tegnap az egyik barátom megjegyezte, rosszat sejt, érez, vigyázzak magamra. Bocsánat, nem barátom, lelki társam. Az azért ugye több.
Meglepődtem, mert én tegnap is jól éreztem magam. A fiam is ugyanolyan volt, mint eddig, talán a férjem volt kicsit stresszesebb, feszültebb, mint általában.
Ahogy így kijelentette, megkérdeztem, hogy érti ezt? Hogy félt, hogy meghalok, vagy baj történik velem?
-Nem- közölte. Lelkileg hozd rendbe magad!
-Értelek- feleltem neki. Tudta, az utóbbi hetekben mi ért, és min mentem keresztül, érthető, hogy talán kicsit feszültebb voltam.
-Rendben, megpróbálom- nyugtattam meg. Ő félt, szorongott, érdekelte a dec.21. Kérdeztem:- Hiszel benne?
-Csak várom, érdekel, hogy mi lesz.
-Ááá..nem jó. Ne tépelődj! Ha itt lesz, ráérsz akkor gondolkozni rajta. Fogadd el , nincs jövő, sem múlt, csak Most, az örök jelen.
Ő a jövőhöz ragaszkodott, mert célokat kell kitűzni, tervezni, csak van jövő. Nem! A jövőt meg kell élni, érni, akkor az is jelen lesz, vagy is az a pillanat, a Most.
Ezt elsőre nem nagyon értette, és közölte Osho apánk sem tudhatott mindent:-))
Nekem is sok idő kellett, amíg ezt megértettem, feldolgoztam, a gondolatot magamévá tettem.
Nos..élünk, nem lett a világnak vége, nem lett sötétség. Koncentráljunk a számunkra fontos dolgokra és a szeretetre.
Ma 12.30h-kor Ígéretemhez hűen néhány percre Csend-elek...előtte gondolni fogok a belém vésődött emberekre, akik fontosak nekem. Bár nem kell gondolnom rájuk, mert ők bennem élnek...


Az egyetlen ember aki félt ettől az egésztől a családunkban, számon tartotta a dátumot, a fiam volt. Próbáltam nyugtatgatni, ne higgyen benne, ne foglalkozzon vele, de ő magában félt. Néha erről szót is ejtett.
Semmi baj kisfiam, ha jön és meghalunk, a lélekközösségben újra kiválasztalak, és amikor leszületünk ide, akkor is az anyád leszek:-)
A gyermek csak ennyit mondott gúnyosan, kösz szépen!
Reggel megnyugtattam. Látod, élünk. Ne higgy többet az ilyen beszédeknek. Nekem higgy egyenlőre, mert az anyád vagyok:-))

Kaptam

Mindig kapok valamit, talán mert én is adok. Tegnap a kis fehér csillagokat, ma pedig ezt, amit most megosztok veletek. Miután túléltük a Mayák jóslatát(mondjuk én egyetlen pillanatig nem hittem benne) , örüljetek újra, mosolyogjatok, és koncentráljatok a közelgő ünnepre...

Az emberi élet egymilliárd sejtecske szeszélyes összjátéka, amiről azt hiszed, hogy te vagy.:)

És találtam valamit rólad neked szépet és igazat :-))

A ló az maga a természet
-ha látsz egy lovat vízközelben tudd, hogy ő a vízben született
-ha látsz egy homokvihart melyből később egy ménes látszik kijönni akkor tudd, hogy az a ménes a homokból született
-ha figyelmes vagy s hallgatod a szeleket majd egy hideg fuvallat érint meg tudd, hogy az egy ló volt
-ha télen sétálsz az erdőben s nyerítéseket hallasz tudd, hogy épp akkor született meg egy új ló
... -s ha ősszel mikor a szél sodorja magával a leveleket s épp egy hatalmas levélcsapat megy el előtedd melyben lovak alakja formálódik ki akkor tudd, hogy egy hatalmas ménes vágtatott el előtedd.

Ha patadobbanást hallasz a szívedben akkor te magad vagy egy ló.

A ló maga a természet, a szabadság, jelképe.
És a ló az a teremtés, melyet az Isten ajándékozott nekünk, embereknek legjobb, leghűségesebb barátként!
A ló maga a szeretet!

Hidd el, hogy vagyok neked, és
meglásd, a csodád leszek mindörökre...

"A felhők felett mindig süt a nap"

Talán kevesen tudják de létezik egy másik világ a felhők felett. Nem sűrűn adatik meg, hogy betekintést nyerjünk és egy kicsit belekóstoljunk ebbe a nyugodt és csodás környezetbe. A legtöbben a repülőből vagy hegymászás közben a csúcsról pillantják meg a felhők feletti világot.
De most nem kell utaznod, hogy te is lásd a pelyhes, fehér, gomolygó felhőket. Az  alábbi festői képeket a világ minden tájáról származó fotósok készítettek. A művészeknek sikerült olyan pillanatokat elkapni mint a csodás naplemente, a hajnal fényei, olykor túlvilági tájak, amelyektől eláll a lélegzeted.



Tegnap egyik ismerősöm megkért, hogy írjak erről az idézetről, ha lesz időm.
Időm az nem nagyon van, akik ismernek azok tudják miért. De! Itt a másik gondolat rögtön: időd arra van, amire szakítasz'- a többi csak körítés, kifogás. Ez így igaz. Gondoltam van szűk negyed órám, így írok erről a témáról.
A felhők felett mindig süt a nap. ...ezt többféleképpen értelmezhetjük.
Az első értelmezése a valós tartalom,a  fizikális megnyilvánulás, ahogy a képen is láthatjuk. És én is láttam repülőből a felhők feletti csodálatos világot. Bevallom, csodálatos, leírhatatlan élményt nyújtott...És hegymászáskor is. Amikor fent álltunk a hegy tetején, 1200méter magasan..alattunk a mélység, felettünk az égbolt..Mit mondjak? Olyan volt, mintha előttünk lenne a mindenség.
A másik értelmezése: borúra derű...én is szoktam használni vígasztalásképpen. Olyan, mintha azt mondanám: örökké nem eshet, fel a fejjel lesz ez még jobb is. Tulajdonképpen ez ilyen vigaszként nyújtott szöveg is lehet. A rossz után egyszer jó jön, a bánatot felváltja  az öröm, a halált az élet, a sötétséget a fény...Hiszem, hogy minden okkal történik. Most már tudom, hogy miért vagyunk, élünk itt a földön,,,és amit az élet nyújt elfogadom. Megpróbálok legjobb tudásom szerint cselekedni, és olykor már csak hagyom, hogy legyen....
Nem akarom, nem sürgetem, nem követelek, nem ítélek..csak hagyom, hogy legyen:-)

A szeretet

Szeretet.

Isten temploma csak a táncoló,
daloló, boldog szívnek nyílik meg.
Egy szomorú szív nem léphet be ide,
úgyhogy kerüld a szomorúságot.

Színekkel töltsd meg szíved,
oly ragyogókkal mint egy páva –
mindenféle cél nélkül.
Ha a boldogságnak valami oka van, az nem is igazi boldogság.
Táncolj és énekelj -
ne másoknak,
ne valami célból,
csak a tánc öröméért;
énekelj az ének öröméért;
akkor az egész élet istenivé válik,
és ima lesz belőle.
Így élni maga a szabadság. OSHO.

“Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viszonyulnak majd hozzád, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél.

Hát igen...

Látod! :) "Azt hittem, több vagyok...."   A virág is kérdezhetné? Vagy a fa.  :)
Nem mint önmagam, hanem "mint minden".  A bennem élsz az több mint néha gondolni valamire vagy valakire.
:) De ha így jobban tetszik, benne vagy az "imámban".  :)
Álmodozó nem vagyok, csak álmodó.  Az álmodozás ki be kapcsol, és kavarja a valóságot.
Én élem a valóságot, és nem teremtek másikat helyette. Itt és most van a szeretet lakhelye, és én szorosan mellé próbálok ülni! :) És a szeretet tartalmaz téged is! :)
" de ő nem Te vagy."  ?   Se te se én de minden?:) Én, és te ezek szerint kimaradtunk a mindenből?  :)
Megint én-nek korlátozod magad. Ne korlátozódj a testedre, és a gondolataidra. Éld a létezés örömét, ne a gondolat és a test vágyait kergesd egy "jövőbeli" pillanatban.
Apropó jövő!  Holnap után csoportos meditációt szervezünk , hogy a rezgésszintet emeljük, mert tele a világ félelemmel vegyes várakozással. Ha időd engedi, fél egykor ( délután ) ülj le egy pár percre, és figyeld meg az érzéseidet.
És ne keseregj semmi miatt ! :)

Ezért hiányoztál nekem, mert mindig erőt adsz, megnyugtatsz, mélyen magamba nézetsz. Jó, hogy vagy, még ha csak rövid ideig is...
Most is megtettem, magamba néztem, megnyugodtam. Köszönöm.
Igen, lesz időm, közös meditációra, bár én nem félek a pólusváltástól. Még nincs, ha eljő, akkor ráérek akkor gondolkozni rajta.
Ja, időnk arra van, amire szakítunk...

Az ölelés

Ha a párod vagy a kiszemelted szavakkal nem is tudja kifejezni az érzelmeit, az ölelése mindent elárul arról, hogyan is érez irántad. Ez a fajta megnyilvánulás ugyanis olyan, mint egy érzelmi Richter-skála, ami a férfi-nő kapcsolatban fennálló viszonyokról árulkodik.

Barátságos szeretetnyilvánítás

Mi kell a boldog kapcsolathoz?

4 aranyszabály »
Szerelmes pasi »
5 fontos kérdés »
Egy hullámhossz »
5 kompromisszum »
Gondolatolvasás? »
Jó kapcsolat a szülőkkel »
Vérforraló hancúrkellékek »

Ezt az ölelésfajtát úgy lehet a legjobban leírni, mintha a legjobb barátnőd kicsit hosszabban zárná köréd a karját, miközben a hátad felső részét simogatja. Tulajdonképpen olyan, mint egy köszönésforma, ami arról árulkodik, hogy a férfi semmi mást nem akar tőled, mint a barátságodat. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem törődik veled, épp ellenkezőleg.
Nagyon is fontos vagy számára, csak éppen nem romantikus, rózsaszín szemüvegen keresztül tekint rád. Az ellenkező neműek általában akkor szokták ezt a gesztust alkalmazni, amikor meg akarnak nyugtatni, például egy igazán rossz nap után a munkahelyeden, vagy akkor, ha ők maguk szorulnak egy kis törődésre, csak a macsó énjük nem engedi, hogy ezt nyíltan kimondják.

Kicsit lejjebb

Amikor a férfi magához szorít, és nagyjából a hátad közepén érint meg, az minden esetben egészen jót jelent. Amennyiben szingliként tengeted mindennapjaid, vagy éppen nagyon az elején jársz egy románcnak, ez az a fajta ölelés, amiből még bármi lehet. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a férfi csak baráti érzelmeket táplál irántad, ugyanakkor az sem egészen biztos, hogy szerelmes beléd.

15 árulkodó jel, hogy bejössz a pasinak

15 árulkodó jel, hogy bejössz a pasinak

Valószínűleg vonzódik hozzád, de ő maga sem tudja még, hogy mihez kezdjen ezzel a helyzettel. Ebben az esetben rajtad a sor - ha szeretnél komolyabban belebonyolódni, akkor adj egyértelmű jeleket számára. Ha komoly kapcsolatban élsz, és így ér hozzád a párod, akkor a gyengédségét szeretné iy módon kifejezni.

Kezeket a derékra

Az, hogy a férfi hol érint meg, miközben átölel, sokkal többet mond, mint az, hogy milyen szituációban teszi ezt. Ha a keze egyértelműen a derekadra csúszik, arról már nem lehet azt állítani, hogy csak baráti érzéseket táplál irántad. A derékon végigsimítani ugyanis nagyon intim gesztus, a testbeszéd szerint ez már arra utal, hogy nagyon is mély érzelmeket táplál irántad.

 

Ha ez egy régen működő párkapcsolatban történik, akkor tudhatod, hogy a párod még mindig nagyon erősen kötődik hozzád, de egy éppen bimbózó kapcsolatban még nagyobb jelentősége van. Már-már felér egy szerelmi vallomással.