Lélekharcok, lélekviharok, lélek- összecsengések

Azt hittem a lélek csak szeret.  A lélek nem harcol, csak elfogad, befogad és szabadon szárnyal, akivel a pillanat mámorában összecsendülnek egymással.
Megtanultam, érezhettem, a lélek igenis harcol! És ebben a tudat vezeti. Érdekes, ahogyan Ők ketten összedolgoznak. A tudat mindig józanul (reálisan) próbál érvelni. A lélek pedig csak gyengén, szelíden hallgat(ja).
De a harcban mindketten részt vesznek. A tudat a realista látásmódért, a tudat pedig az érzelmekért harcol. Érdekes küzdelem. Ha győznek, a tudat fáradt, a lélek sír, befelé könnyezik.
Szerintem nincs nagyobb fájdalom a lélek fájdalmánál. Halott lélekkel nem lehet élni....Mert megszűnnek az álmok és meghalnak a vágyak...