Kibékülés

 

Mary próbálta élvezni a hűsítő víz nyugtatását. Próbált nem gondolni férje viselkedésére. Nem értette, miért nem akarja a panziót? Pénzük van. Az idejükbe is belefér. Max. 2 embert fel kellene venni. Korlátokat állít. Megint korlátokat állít nekem. Elkeseredésében hirtelen megjelent előtte Jimenes(az álombeli Marc) képe. Sötéten csillogó szemei, ahogy belemélyedtek az övébe. Újra érezte azt a furcsa bizsergést, amit ott akkor az étteremben érzett. A férfi létezik! Nem csak álmaimban! Gondolom nős, gyerekek. Túl jó pasi ahhoz, hogy egyedül legyen. Mit is mondott? Konferenciára megy. Vajon látom-e még az életben? Lassan megnyugodott…Hagyta, hogy teste lebegjen a víz felszínén. Érezte a hátán a napsugarak gyengén cirógató hatását.

Georgh nézte. Bánatosan.  Nézte a Nőt, akit szeretett. Soha nem szeretett ennyire egyetlen nőt sem. Féltette. Félt, hogy egyszer majd valaki elveszi tőle. Ő azt nem élné túl.

Mary megérezte férje jelenlétét. Kiemelkedett a vízből és fájdalmasan ránézett. Georgh kisegítette a medencéből, majd a hófehér törölközőbe tekerte, Ajkát lágyan megcsókolta.

-Ne haragudj az előbbiért. Bunkó voltam! Csak féltelek! Ígérem majd visszatérünk a témára. Mary bólintott. Már nem haragudott. Egy-ek voltak. A férfi és a nő. Szerették egymást.