Hm...ahogy a képre nézek, kiráz a hideg. Kint is hideg lett, nem hogy még vízben legyek! De viszont annyira kifejező a kép. Emlékeztet arra, hogy az ember milyen kis jelentéktelen résztvevője az univerzumnak..egy aprócska lény, akit olykor eltaposhatnak..
Ugyanakkor ez a kép beszél a csendről...a magányról..a színek miatt olyan sejtelmes hatású. Azt nem mondanám, hogy szomorú..mintha a vízben álló alak meditálna, a lelki békéjét keresné..ehhez asszisztál a csend..ugyanakkor a csend hangjai: a víz mozdulatlanságának hangja, a kövek rendezkedése, apró rezgések..
Mondhatnám, most én is így érzem magam..a lelkemben csend van, béke...de ugyanakkor üresség...mintha játékos lényemnek most nem lenne kedve szárnyalni. Hideg van kint, nem rég értünk haza..egész délelőtt dolgoztam..fáradt vagyok, és elnyom az otthon melege...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése