A sziget

Ezt a verset egy kedves ismerősömnek írtam...



A  sziget






Lakatlan sziget, ott csak ketten lennénk,
Hol örök nyár, béke s a nyugalom kél
Szívünkben szerelem, szeretet, féltés
Ez több, mint az összes emberi érzés.




Jönnél velem? Hogy átéljük ezt!
Kizárjuk a külvilágot,s minden rosszat.
Hogy élvezzük ezt?
Jönnél velem, hol csak Te és én léteznénk
Lelkünk, szívünk egyesülne
A szerelem egén.




Mindenem, ami vagyok
Átadom Neked,
Száműzöd a magányt,
S örökre velem leszel?




Ölelsz, érintesz, féltesz, csókolsz
S hideg éjszakákon felmelegítesz
Nem számít a sötétség, hisz bennem
örökre fény ég, nem félek a haláltól
Mert mindenem a Szereteté!

Igen! mennék veled, ahová mész!
Legjobb lenne, ha csak ketten lennénk!
Soha, semmi nem számít többé,
Csak Te és én
Oly erős köztünk a lelki kötődés...