A múlt....

A napokban egy közösségi oldalon néhány volt osztálytársam rám talált.
Valaki felrakta az érettségi tablóképünket, és sorban kezdte megkeresni az emberkéket.
Jó érzés volt. Meséltünk egymásnak, ki-mit tud a másikról, mi lett velük, kit hova sodort el az élet.
Ahogy a tablón vadásztam, egy ismerős névnél keresztet láttam. Hirtelen meghűlt bennem a vér.
Na,ne! Meghalt? A lány a barátnőm volt. Nem halhatott meg! Mi lett vele? El kezdtem kérdezősködni utána, ki tud róla valamit, mikor és hogyan hunyt el? Egészen kicsi volt még a fia, amikor meghalt, rákban,fiatalon.
Ez viszont szíven ütött. Fájt.Megpecsételte a napom hátralévő részét.
Szomorú lettem, letört. Ő miért? Soha nem ártott senkinek!! Próbáltam nyugtatni magam: a halál egy csodálatos állapot....de mégis.Nem kellett volna még meghalnia!
Vajon mi lett azzal a kisfiúval, akit magára hagyott? A könnyek elöntötték a szememet. Én élek.
Nekünk is egyre nehezebb, de élek. Nevelem a gyermekeimet, lassan már kamaszok.
Talán én szerencsés vagyok? Nagy van még itt feladatom?
Néhány napja olyan szomorú vagyok,melankolikus,kedvetlen. Nehezen tudok mosolyogni,csak halványan. Nem tudom, mi az oka. Én nem ilyen vagyok!
Nem hinném,hogy csak az időjárás. Nagyon sűrűn váltakoznak a frontok.
Egyik nap 35fok,másik nap már csak 21fok van. És front érzékeny vagyok. Ilyenkor fáj a  fejem.
A környezetemben sem mosolyognak már az emberek. Nem hallok egy jóízű nevetést sem.
Valami nagyon elromlott.
Visszatérve ,a volt osztálytársak közül meglepő, hogy mennyien vannak külföldön. Egyik Londonban házvezetőnő, a másik Olaszországban húsokat csomagol, a harmadik hajón dolgozik...stb.
De hát ők mind családanyák! Hol vannak a gyermekeik?
Ez a szomorú mikor a megélhetés, jobb megélhetés reményében, nők, anyák kényszerülnek arra, hogy külföldre menjenek dolgozni elhagyva a családjukat.
Mondogatom magamban, szép az élet.
Tényleg szép? Mi szép benne? Hogy küzdünk a számlákért, hogy fenntartsuk magunkat, adó adó hátán?
Lassan már nem bírunk megvenni magunknak egy könyvet sem. Hol van a nyaralás, a jól megérdemelt pihenés?
Már arra sem lesz kedvünk.
Elfásulunk, és monoton módon éljük, ami még hátra van....