Remények

Mint izzó láva törtél be az életembe
Egy tavaszi délután.
Csend volt, nyugalom, én szörföztem
az internet hálóján.


Nem ismertelek. Nem tudtam ki vagy.
Mégis kedvességed, nagyvonalúságod
Arcomra mosolyt,
szemembe könnyeket csalt.


Lenyűgöztél, elkápráztattál, szórakoztattál
Olykor a mosolyt is előcsalogattad arcomon
Megszoktam létezésed
S vártalak a szürke hétköznapokon.


Te jöttél mindennap
Gondoltál rám, és írtál nekem.
Boldog vagyok, hogy utamba sodort az élet
Furcsa, szokatlan érzelem.



Olyan boldog vagyok, ha velem vagy
Viccelődök, nevetek.
Vágyom rá, hogy lássalak.
Lassan olyan leszel, mint a levegő nekem
Nélküled nem létezem.


Amikor Te alszol,
Én ébren álmodok
Nálad éjszaka van
Nálam a nap ragyog.



Élek érezlek, létezem.
Itt vagy minden gondolatombam.
Tudom, van egy másik életed,
Kérlek, szoríts egy piciny helyet nekem.



Maradj velem!
Ne hagyj el!
Így boldog életem.
Talán a sors kegyes lesz
És egyszer érinthetsz majd engem.